Réges-régen Lébénytől nyugatra, a kanyargós Öreg-Rábca mentén, kiemelkedő dombon sövényfalu, vályoggal tapasztott rozzant kunyhóban lakott egy házaspár.

A férfi gyermekkora óta halászni járt, és öreglegényként nősült, fiatal felesége a hálót szárogatta és javította. Egy alkalommal az asszony kérlelte urát, hogy menjen a Rábcára és vesse ki a hálót. Mint annyiszor máskor, hosszú ideig most sem talált mást a hálóban csak hínarat, ezért egy idő után továbbevezett. Amint ismét kivetette a hálót, abban egy fényes halacskát látott ficánkolni. Nagy volt a meglepetése az aranyból való hal láttán, nem csoda, hogy megijedt, amikor a halacska beszélni kezdett hozzá:

Öreg halász, hálódban keveredtem, könyörülj meg rajtam. Tégy szabaddá, vár sok testvéremmel együtt a Rábca. Ha visszaadod szabadságomat, hálából ajándékot fogsz tőlem kapni. Gazdaggá és boldoggá foglak tenni.

Ezek hallatán a halász igen eltűnődött. Gyermekkora óta itt halászott, de sohasem fogott aranyhalat és főként nem hallott halat beszélni. Remegő kezében vette a halacskát, és azt mondta neki:

- Nekem nem kell az ígért ajándékod, siess vissza testvéreidhez és úszkáljatok szabadon a Rábca vizében.

Hazafelé ballagva az úton azon gondolkodott, mit mondjon a feleségének. Felesége már messziről látta, hogy a halász megint üres kézzel tér vissza, dorgálni kezdte:

- Hát te megint nem fogtál semmit? Mit fogunk enni?

- Biz fogtam én - védekezett a férje, ha tudni akarod, nem is ilyen vagy olyan halat.

ARANYHALACSKÁT fogtam. Úgy meglepődtem, mikor beszélni kezdett és még ajándékot is ígért, ha elengedem.

Felesége szidni kezdte, hogy legalább egy új ladikot kérhettél volna a korhadt régi helyett és visszaküldte a folyóhoz.

A halász bánatosan ballagott a part felé, és ott elkezdte hívogatni az aranyhalat, amely kis idő múlva elő is bukkant, és így szólt az öreghez:

- Kérj tőlem bármit, teljesíteni fogom a kívánságodat.

A halász annyit kért, hogy adjon neki egy új ladikot, mert ezt kívánta a felesége.

Alig mondta kérését, a Rábca hullámozni kezdett, és egy új ladik himbálózott rajta. Nagy örömmel futott haza, hogy elmondja a feleségének a történteket, de az magából kikelve szidalmazni kezdte:

- Te oktalan ember, nem tudtál volna egy szép házat kérni az aranyhaltól?

Ebben a viskóban éljük le életünket? Azonnal fordulj vissza, és kérj az aranyhaltól egy szép nagy házat!

A halász visszasietett a folyóhoz, meglepetten látta, hogy a víz sokkal nagyobb meredekebb lett a partja a ladikot pedig beljebb sodorta a víz. Térdre ereszkedve hívta ismét az aranyhalat.

Amint megpillantotta, megszólította:

- Aranyhalacskám, a ladik helyett ajándékozzál meg egy szép nagy házzal, mert előbb szidalmakkal várt haza a feleségem.

- Menj vissza a kunyhóba a feleségedhez- parancsolta az aranyhal, és a halász futva indult haza.

Amikor a zsombékba botolva elesett, halotta, hogy körülötte zúgni kezdett a nádas és a közeli erdő. Hazaérve felesége egy nagy lakóház lépcsőjén állva várta, és kacagva adta tudtára újabb kívánságát:

- Nem akarok én gazdaasszony lenni, hanem hanyszéli vár úrnője!

Visszasietve a folyóhoz. Alig vette észre, hogy már térdig áll a vízben, és egyre csak az aranyhalat hívogatja.

- Hát neked mi kell megint? Érdeklődött a felbukkanó hal, és így folytatta:

Ha csak ez a kérésed, ne búsulj, teljesíteni fogom kívánságotokat.

A hazatérő halász nem akart hinni a szemének Egy vár állt a háza helyén a dombon, kapujában felesége gyönyörű ruhában, gyémántfüggőkkel a fülében, ujjain ragyogtak a gyémántgyűrők. Pergő nyelvvel szidta a körülötte sürgölődő-forgolódó szolgákat.

- Hát belőled ki lett? – kérdezte a feleségét a halász. De fölvitte a dolgodat a szerencse!

- Hogy beszélsz velem, te öregember? –förmedt rá. Rohanj vissza a Rábcához amíg rád nem uszítom a kutyákat.

A kétségbeesett öreg halász a folyónál könnyezve mondta az aranyhalnak:

- Feleségem miatt nagy az én bánatom, kérlek szépen, segíts rajtam. A Rábca hullámait terjeszd ki és növeld meg térségét mocsaras, nádas, rekettyés rengeteggel. Minden kerüljön víz alá, és nyelje el a várral együtt a boszorkányt.

Hany legyen a lápos ingovány neve és felette örökkön lidérctüzek járjanak. A nagy nádas szállása legyen sok vízimadárnak.  Aztán küldj rá hét száraz esztendőt, hogy tűz pusztítson mindent, még a föld is égjen. Pusztuljon el minden, ami gonosz és rossz volt, új életet varázsolj ottan!

Az  ARANYHALACSKA  teljesítette az öreg halász kívánságát, azóta borítja el a vidéket a Hanság mocsárvilága.

Forrás: száz magyar falu könyvesháza sorozat Lébény Thullner István  könyve