MESÉLJ és hallgasd is a mesét !!!! MERT MESÉT MONDANI ÉS HALLGATNI JÓ!!!!!!

EGYSZER VOLT, HOL NEM VOLT ... A LEGTÖBB MESE ÍGY KEZDŐDIK....KALANDOK SOROZATA A MESÉBEN....BOLDOGAN ÉLTEK...ITT A MESE VÉGE!!

A MAGYAR NÉPMESE NAPJA 2012. SZEPTEMBER 30.

Népmeséinket szeptember végén, „nagy mesemondó”

BENEDEK ELEK

/1859.szeptember 30 -1929. augusztus 17./ születése napján ünnepeljük 2005-óta.

A mesenap célja, hogy a könyvtárosok, az óvónők, a pedagógusok és a mesével foglalkozó szakemberek, valamint a meseszerető gyerekek és felnőttek ezen a napon megkülönböztetett tisztelettel forduljanak mind a magyar, mind más népek meséi felé.

 A meséknek kortól függetlenül helye van az életünkben.

A gyermek a mesén keresztül megtanulja felismerni az események közötti összefüggéseket, megtanulja értelmezni a történeteket.
A mese szórakoztat és nevel egyszerre, tanít az életről, fejleszti a gyermek fantáziáját, mert mesehallgatáskor a saját képzelőerejére támaszkodva követi az eseményeket, átéli a veszélyt, az örömöt, megtudja ítélni a  jó és rossz figurák jellemeit, mert a mese hallgatásakor ő is a mese részévé válik.

BENEDEK ELEK:  AZ  OKOS LEÁNY

Egyszer volt, hol nem volt, volt egy molnárnak egy takaros, okos lánya, aki olyan okos volt, hogy hetedhét országra elment a híre. Meghallja ezt a király. Odaizent, hogy van neki a padlásán százesztendős kendere, fonja meg azt selyemcérnának.

A leány erre visszaizen, hogy van nekik egy százesztendős sövénykerítésük, csináltasson a király abból aranyorsót, akkor szívesen megfonja az aranyfonalat, mert azt csak nem kívánhatja a király, hogy a drága aranyfonalat haszontalan faorsón fonja meg.

Tetszett a királynak a felelet. Megint izen a leánynak, hogy van neki a padláson egy lyukas korsója, foldozza meg, ha tudja.

Megint visszaizen a leány, hogy fordíttassa ki a király a korsót, mert az öregapja se hallott olyat, hogy a színéről foldoztak volna meg valamit. Ez a felelet még jobban megtetszett a királynak.

Most meg már azt izente, hogy menjen el a leány őhozzá, de menjen is meg ne is; köszönjön is meg ne is, s vigyen is ajándékot meg ne is.

Erre a leány elkérte az apjától a szamarát, felült a hátára, s úgy ment a király elébe. Otthon egy galambot megfogott, két szita közé tette, és elvitte magával.

Mikor aztán a király elébe ért, egy szót sem szólt, hanem meghajtotta magát, aztán a galambot a szita közül elrepítette. Így aztán ment is, nem is; köszönt is, nem is; vitt is ajándékot, nem is.

A király úgy megszerette az okos leányt, hogy mindjárt elvette feleségül.

Benedek Elek: Erdő szélén


Szedtek ottan százféle virágot,
Azt csevegték: nagy ünnep lesz nálok.

Egész uton őket elkisértem,
Mig szépen az erdőből kiértem,
S a fa tövébe amikor leültek,
Én daloltam, ők elszenderültek.

Öreg bácsi, várd meg őket, kérlek,
Nemsokára mindkettő felébred.
Szép lassacskán haza mendegélnek,
Haza felé mondj nékik meséket."

Kis madárka szavát megfogadtam,
Ébredésig rájok várakoztam.
Aztán szépen haza mendegéltünk,
Egész uton nevettünk, meséltünk.

Weöres Sándor

A MESÉRŐL

A meséhez mennyi unalom kell,
hogy a boszorkányos madarak
röppenjenek izgatott seregben
s aprót-nagyot mulattassanak.

A meséhez mennyi szánalom kell,
mennyi gyűlölet és sérelem,
hogy a gonosz mind pokolba vesszék,
a jó végül győzelmes legyen.

A meséhez mennyi bizalom kell,
hogy kavics-mód sok legyen a kincs,
és a mondott rózsa illatozzék,
és nyisson az álmodott kilincs.

A meséhez mennyi félelem kell,
kályha mellett, hol semmi veszély,
minden zugból manó leskelődjék,
torkot tátson odakinn az éj.