1848/49-es forradalom és szabadságharc hős katonái mellett asszonyok is részt vettek csendes segítőtársként, vagy a csatamezőn a harcban.

EMLÉKEZZÜNK

A SZABADSÁGHARC 165. ÉVFORDULÓJÁN

A HŐS ASSZONYOKRA.

ZICHY ANTÓNIA

Bár a történelemkönyvekben csak keveset szerepel Zichy Antónia - politikai tevékenységéről hosszú listát lehet összeállítani. Amikor Batthyány Lajos úgy döntött, hogy a reformpolitikai életben a helye, hazafias neveltetésű felesége, Antónia minden olyan eszközt megragadott férje támogatására, ami akkoriban egy tisztességes úrinőnek rendelkezésére állt. Rendszeresen tartott ebédeket, estélyeket és bálokat, ahol a politikai élet kulcsembereit látta vendégül. Elbűvölő társaságával, okos gondolataival még azokat is meggyőzte a reformok szükségességéről, akik amúgy maradi gondolkodásúak voltak. A grófnő adományaival és a politikai tanácskozásokon való részvételével is sokat segített férjének. Magyaros öltözékében, a magyar termékek iránti elkötelezettségével fontos példakép volt a többi asszony számára. Amikor Batthyányt börtönbe vetették, mindent megtett, hogy kiszabadítsa, de nem ért el eredményt. Miután Batthyányt kötél általi halálra ítélték, a grófnő az utolsó engedélyezett látogatás alkalmával egy cipóban tőrt csempészett be a börtönbe, amivel Batthyány megsebesítette a nyakát. Sebei miatt az ítéletet golyó általi halálra módosították. Az asszony férje halála után elhagyta az országot, egy Párizs melletti faluba költözött, és passzív megfigyelőként végleg kivonta magát a magyar politikai életből. Élete végéig gyászruhát viselt, és halála után - ahogy elrendelte - a férje búcsúlevelével a keblén temették el.

KOSSUTH ZSUZSANNA

Több ezer férfi köszönhet nagyon sokat Kossuth Lajos legfiatalabb húgának, Kossuth Zsuzsannának, aki fiatal özvegyként minden energiáját a betegek, sebesültek megsegítésére fordította az 1848-49-es szabadságharcban. Felhívást intézett az arisztokrata asszonyokhoz, hogy adjanak elég kötszert és vásznat, ő maga pedig kórházról kórházra járt az országban. 1849-ben bátyja - akinek egyébként lelki társa és fő bizalmasa volt - a magyar honvéd csapatok országos főápolónőjévé nevezte ki. Közreműködésével több mint hetven gyógyintézetben ápolták - a kor viszonyaihoz képest sokkal korszerűbb körülmények között - a sebesülteket a szabadságharc ideje alatt. A fegyverletétel után Kossuth Zsuzsanna anyjával és gyermekeivel menekülni kényszerült. Útközben elveszítette másfél éves kisfiát, először orosz, majd osztrák fogságba esett. Tárgyalásán egykori hadifogoly tisztek tanúskodtak mellette, azt állították, hogy a honvédekhez hasonló bánásmódban részesültek a szabadságharc ideje alatt, ezért szabadon engedték. Később azt remélte, sikerül bátyját visszahozni a külföldi emigrációból. Miután szervezkedéseit leleplezték, kitoloncolták az országból, egy ideig Brüsszelben élt, majd New Yorkba emigrált, ahol újra kiújult tüdőbetegsége, amely már a szabadságharc alatt is kínozta. 37 évesen hunyt el.

SZENDREY JÚLIA

A március 15-i események egyik kulcsfigurája Petőfi Sándor volt, akinek várandós felesége a forradalom előestéjén is rengeteg támogatást nyújtott az ifjú költőnek. A szintén "furcsa szerzetnek" számító, George Sand-rajongó, rövid hajú, szivarozó és gyakran nadrágban járó Júlia lelkesen támogatta férje forradalmi törekvéseit. Később a szemére vetették, hogy ahelyett, hogy visszafogta volna a szenvedélyes hangvételű költőt, cselekvésre buzdította. Júlia ugyanis maga is röpiratot intézett a nemzet asszonyaihoz, hogy engedjék férjeiket és fiaikat a harcmezőre. Nem sejtette, hogy néhány hónap múlva Petőfinek is nyoma vész. Férje eltűnése után az öngyilkosság foglalkoztatta, végül mégsem végzett magával - pedig már a búcsúlevelet is megírta. Később az özveggyé vált asszony feleségül ment Horvát Árpád történészhez. A nemzet elfordult tőle, írói próbálkozásait nem értékelték eléggé. Betegsége elhatalmasodott rajta, és mindössze 39 éves volt, amikor elhunyt.

TELEKI BLANKA

Bár az erdélyi születésű nemesi lány festészetet és szobrászatot tanult, de sorsának alakulásában nagy szerepet játszott nagynénje, Brunszvik Teréz, aki az első magyarországi óvodát alapította. Hatására Teleki Blanka is a nőnevelést választotta hivatásául, és független nőként leánynevelő intézetet nyitott, aminek a falai között hazafias nevelést folytatott a szabadságharc ideje alatt is. Nyíltan a nők szellemi műveltségének fejlesztése mellett kardoskodott, és vitairataiban a politikai eseményeket is bírálta. 1848 végén végül menekülnie kellett. Szatmár megyei birtokán telepedett le, ahol politikai menekülteket bújtatott, és szellemileg és anyagilag is tovább támogatta a szabadságharc eszmeiségét. Miután a rendőrség 1851-ben leleplezte, tíz év várbörtönre ítélték. Rettenetes időszak következett: először a kufsteini "császártoronyba" zárták, ami az egyik legszigorúbb büntetésnek számított akkoriban. Később Ljubljanába szállították, ahol cellájában sosem volt 10 foknál melegebb. A megrendült egészségű grófnő 1857-ben amnesztiát kapott, és alig négy évvel később elhunyt. Utolsó mondatából egy szót lehetett tisztán kivenni: "Magyarország".

BÁNYAI JÚLIA

Bár kevés szó esik róluk, voltak olyan nők, akik nemcsak otthonról támogatták a szabadságharcot, vagy a kórházakban ápolták a sebesülteket, hanem maguk is a csatamezőn harcoltak. Pontos számokat a történészek sem tudnak, hiszen a legtöbbjük férfiruhában és álnévvel lépett a seregbe. Néhányukat név szerint ismerjük - például Nyári Marit, Szentpály Jankát, Jagelló Apollóniát, Megyesi Karolinát, Csizmárovits Máriát vagy Vida Annát. Sőt, voltak olyanok is, akik tiszti rangot vívtak ki maguknak, például Lebstück Mária, Pfiffner Paulina és Bányai Júlia. A felsorolásban az utolsó Bányai Júlia műlovarnő volt, aki Bányai Gyulaként jelentkezett katonának. Nemcsak keményen harcolt, hanem kitűnő francia -nyelv-tudásának köszönhetően francia táncosnő bőrébe bújva kémkedett is. Bem József tábornok érdemei elismeréseként századosi ranggal tüntette ki. Az asszony a világosi fegyverletétel után Törökországba emigrált. 1850-51-ben visszatért Erdélybe, ahol részt vett egy osztrákellenes összeesküvésben, de a szervezkedést leleplezték. Júlia ismét Törökországba távozott, majd férjével, Matta Ede honvéd századossal Kairóban telepedtek le, ahol fogadót vezettek. Bányai Júlia Kairóban halt meg 1883-ban, 59 éves korában.

Forrás:internet