BATTHYÁNY LAJOS ELREJTETT TŐRE

Az első független magyar kormány miniszterelnöke 1849. október 6-án megmenekült a kötél általi halálbüntetéstől. Ehelyett golyó általi halálra ítélték és az ítéletet még aznap végre is, hajtották. Pesten, a hajdani Újépület udvarán, ahol ma is áll a hős államférfi emlékét őrző

Batthyány-örökmécses.

Haynau táborszernagy és tejhatalmú főparancsnok az aradi vértanúk többségének akasztását rendelte el, szemben a joggal és a kialakult gyakorlattal, amely szerint a halálra ítélt nemeseket és magas rangú személyeket golyóval kellett kivégezni. Ugyancsak ő ítélte kötél általi halálra Batthyány Lajost, a független Magyarország első miniszterelnökét is.

Vajon hogyan kerülte el az államférfi a bitófát, amellyel még halálában is megalázta volna őt Haynau?

Batthyány kivégzése előtt Pestre, az Újépületbe hozták, ahol kevesen látogathatták börtönében. Feleségét, gróf Zichy Antóniát és gyóntatóját, egy francia jezsuita atyát, Bourges abbét azonban beengedték hozzá. Batthyány elmondta a gyóntatójának, hogy ha már meg kell halnia, nem bitófán akarja végezni.

- Nem félek a haláltól, atyám – mondta a gróf. – Tudom, hogy akik elítéltek, semmibe vették a magyar törvényeket, és parancsra cselekedtek. Bátran szembenézek a halállal, de nem akarom bitófán végezni az életemet, mint valami jöttment gonosztevő. Ön az egyetlen, aki segíthet rajtam. Kérem, hozzon nekem egy kis kést vagy bármilyen éles eszközt, amivel sebet ejthetek a nyakamon. Az abbé meglepetten igyekezett elhárítani a kérést.

- Nem tehetem, fiam!  Nem nyújthatok segítséget ahhoz, hogy kárt tégy magadban. Ez Isten ellen való vétek volna. A gróf megértő nyugalommal felelt:

- Nem úgy van, atyám. Önnek vigaszt kell nyújtania a bajbajutottaknak!

Számomra a lelki vigasz után a legnagyobb jótétemény az lenne, ha segítene elkerülni az akasztófát. Ha egy halálra ítélt ember nyaka sérült, akkor eltekintenek a kötéllel történő kivégzéstől. Ezt még Haynaunak is tiszteletben kell tartania. Kérem atyám, tegyen valamit, mert sürget az idő!

 Bourges abbé gondterhelten távozott, de legközelebb egy apró tört rejtett a nyelve alá, és úgy látogatta meg a grófot. Az őrök, mint mindig, ezúttal is megmotozták, és még a cipője talpát is felfejtették, elrejtett tárgyak után kutatva. Mivel a bibliáján kívül mást nem találtak nála, beengedték a cellába. Amikor kettesben maradt a gróffal, e szavakkal nyújtotta át a tőrt.

- Remélem az Úr, megbocsátja nekem ezt a vétket!

- Köszönöm, Atyám –felelte a gróf. – Ha ez vétek, akkor a bocsánatos vétkek, közé tartozik. Az Úr ezért nem fog neheztelni kegyelmedre.

Sokáig tartotta magát az a hiedelem, hogy a kis tőrt, amellyel Batthyány Lajos a kivégzése előtt megsebezte magát, a gyóntatója csempészte be hozzá a nyelve alá rejtve. Az igazság azonban más. Sokan úgy tudják, hogy felesége Zichy Antónia jutatta be a fegyvert, de ez sem felel meg a valóságnak. Az igazi „tettes” ugyanis a feleség húga, Zichy Karolina /gróf Károlyi Györgyné/ volt, aki álruhában, az őröket megvesztegetve jutott be Batthyányhoz. Az őrök szeme láttára egy kis fejvánkost ajándékozott a fogolynak. Ebbe rejtette el tőrt, amelyet korábban még Velencében vásárolt.

Markolatának végén pecsétnyomó volt az olasz hazafiak jelszavával: Ora e sempre = Most és mindörökké.

Október hatodikának hajnalán Batthyány a kis tőrrel sebet ejtett a nyakán. Csaknem elvérzett, mire felfedezték tettét, pedig börtöne előtt rendszeres váltással két katona őrködött éjjel-nappal. Azonnal bekötözték a sebet, a kötél általi halálbüntetést pedig golyó általi halálra változtatták.

Batthyány Lajos fél térdre ereszkedve, kabátját széttárva várta a kivégzőosztag sortüzét. Hősi halála a magyarok eltörölhetetlen szabadságvágyának örök szimbóluma maradt.

A gróf fehér mellényét, amelyet kivégzésekor viselt, a Magyar Nemzeti Múzeum Őrzi.

Forrás: Reader’s Digest Kiadó Felejthetetlen mondák és legendák.

Ady Endre: Október 6

Őszi napnak mosolygása,
Őszi rózsa hervadása,
Őszi szélnek bús keserve
Egy-egy könny a szentelt helyre,
Hol megváltott - hősi áron -
Becsületet, dicsőséget
Az aradi tizenhárom.

Az aradi Golgotára
Ráragyog a nap sugára,
Odahull az őszi Rózsa,
Hulló levél búcsú-csókja,
Bánat sír a száraz ágon,
Ott alussza csendes álmát
Az aradi tizenhárom.

Őszi napnak csendes fénye,
Tűzz reá a fényes égre!
Bús szívünknek enyhe fényed
Adjon nyugvást, békességet;
Sugáridon szellem járjon
S keressen fel küzdelminkben
Az aradi tizenhárom.