JÓZSEF ATTILA

ARATÁS ELŐTT

A bús biborkirályfi, naplemente
Búcsúcsókjától ég a dús kalász.
Néhány vidám tücsök már dúdorász
S ugy ing a földön csendes este enyhe,

Mint vén öreg huszáron lóg a mente,
Kit nem ölel a nyárestéli láz.
De itt a búza s rozs méhébe száz
Apróság vár a fényre, napra, csendbe.

És várnak egyre mind a virradatra,
Mikor az égből napsugár pereg.
A duzzadt tábla jó, acélos fajta

S hajnalba jönnek barna emberek,
A válluk széles, nagy kasza van rajta...
... Szellő fuvall, a tábla megremeg.

Béres Ferenc/ 1922.XII.3-1996.VII.19./

BÁLINT DÁNIEL

ARATÁS

Suhog a kasszapenge, zizeg a tarló,
asszonyi kezekben, kapkod már a sarló.

Rendre fekszik mostan a büszke gabona,
jaj szavát elnyomja, az aratók dala.

Kévébe kötik most, a sok szalmaszálat
keresztbe hordani, sok legény s lány fárad.

Nyüzsög most a határ, minden életre kél,
karavánnak tűnik, a sok lőcsös szekér.

Forró nap sugarán, az arató elfárad,
mégis üresek, a hűvös parasztházak.

Bezzeg a szérűk, most csak úgy zsibognak
szorgos férfikezek, nagy kazlakat raknak.

Hatalmas kazlak lettek, nagyobb, mint a ház,
unokának a nagypapa emígyen magyaráz:

Jön majd a cséplőgép, zakatolva nagyot,
az rázza ki a kalászból a magot!

Szürkületi alkony, vett a munkának véget,
hazafelé látni a sok munkás népet.

De megcsal a szemem, nem is haza mennek,
falunak főterén, ím egybe gyülekeznek.

Máglya fénye adja nékik a világot,
középre egy legény, s nagyot kiáltott:

Dolgoztunk eleget, a munkának vége,
az arató bálba, dalunk szálljon égbe!

Előkerül a jó bor, és még néhány falat,
az öregek isznak, a fiatalság mulat.

Jó kedvel zárul a fárasztó napjuk,
haza kéne menni! Szól mostan az anyjuk.

Hazaballag mindenki, pihenni is kell,
holnap is aratás, s korán kelünk fel.

kézi aratás

           gépi aratás

JÓZSEF ATTILA

ARATÁSBAN

A búzát vágja sok szilaj legény
- Marokszedő leány halad nyomukba -
A síma réz-orcájok kipirulva.
És villog a nap kaszájok hegyén.

A rengő búza hódoló remény.
Tikkadtan fekszik lábaikhoz hullva;
Mint fáradt gyermek, anyjára borulva.
És ihatnék a kutya is, szegény.

Egy szomjazó legény hűs fához lábol,
Jó hosszút kortyant öblös kulacsából
És visszaindul, várja a dolog.

A nap forró haragja újraéled,
A homlokokról izzadság csorog,
De gyűl a keresztekbe-rakott élet.

ARATÁSRÓL  

régi magyar népdalok

Megérett a búzakalász, le kell azt már vágni,

Nem szabad a legénynek más faluba járni.

Nem is jártam, nem is fogok életembe soha,

Van énnekem a faluba kökényszemű barna.

Elvégeztük az aratást….

Elvégeztük az aratást.
Készülj, gazda, jó áldomást!
Gazdasszonyunk jó vacsorát!
Adjon isten jó éjszakát!

Gazd’ uramnak tisztelettel jelencsük

az aratást ma délben befejeztük

Adja isten kövér legyen minden búzaszem,

Fehér lisztből omlós kalács, puha kenyér sülhessen.