SoproniGLászló : Téli erdő

Friss hó takarja az erdőt,
Ami mindent ellep,
Havat ringat a fenyőág,
Hallani a csendet.

A pihenő erdő mélyén
Nagy nyugalom árad,
Szél kergeti a hópihét,
Amíg el nem fárad.

Szarvasnyomok a friss hóban,
Amott meg nyúl szaladt,
Nem kell félni a vadásztól,
Mert ma otthon maradt.

Madár ül egy havas ágon,
Aztán tovareppen,
Gyönyörű a téli erdő,
Festő sem fest szebben.

Benedek Elek:   Az erdő télen

Oh, erdő, erdő, sürü rengeteg,

Nem tud betelni a lelkem veled!

Szép vagy, a fáid daltól hangosak,

Legszebb vagy télen, mikor néma vagy.

Hogy nyergel át a szél hókebleden,

Te meg sem mozdulsz, alszol csendesen:

Hahó! Hahó! Vadászok kürtje szól.

Mit bánod azt te? Tovább aluszol.

Nem, nem, nem alszol, te csak álmodol,

S a lelked messze, messze jár, ahol

Örök tavasz van, rózsák nyílanak,

S dalos erdőre mosolyog a nap.

Hej, a te álmod milyen bús lehet!

Némán szenvedi át a zord telet!

Sem dal, sem rózsa, semmid sem maradt

Száraz levél csak, az is a hó alatt!

Szenvedsz és hallgatsz, oh, e némaság

Az emberek közt milyen ritkaság!

Üvölt a szél, s tűröd fenségesen,

Vársz a tavaszra nyugton, csendesen.

Oh, erdő, erdő, sürü rengeteg,

Nem tud betelni a lelkem veled!

Szép vagy, ha fáid daltól hangosak,

Legszebb vagy télen, mikor néma vagy.

Káldi Géza: Téli erdőben

Kristály tiszta hóval
Borított az erdő
Puha takaróval
Fedte a Teremtő.

Pihen alatta ott
Hangya, gyík és virág,
Kihaltnak látszik most
Az erdei világ.

A hóban feltűnik
Madarak lábnyoma,
A nagy vad rejtőzik
A sűrűben otthona.

A vadetetőknél
Észlelni csak mozgást,
Őz és szarvas remél
Egy kis erőpótlást.

Lassan vadász ballag,
Zúzmara a bajszán,
A puskája hallgat,
Úgy lóg le vállán.

Az út fehér csíkja
Távolba kígyózik,
Forrás, patak habja
Jégpáncélba bújik.

Vállat vállnak vetve
A fák sorban állnak,
Nyárra emlékezve
Kissé bizony fáznak

Csupasz karral nyúlnak
Ég felé az ágak,
Szép csendben alszanak
Meleg tavaszt várnak.