Busójárásra

Téli hajnalon sirály rikkant a Dunán
Törökűző busók csónakon kelnek át.

Tél tábornok vezeti végső rohamát,
Hallja már az álarcosok hangos dalát.

Álmokat kergetők, ébredjetek fel!
Ők nekünk a tavaszt hozzák el!
Ősi város apraja és nagyja
Támadj fel e nevezetes napra!

Dr. Tóth Tivadar.

2014 február 27-március 4. között  zajlik Mohácson a busójárás  hazánk egyik legérdekesebb, legrégibb népszokása, a mohácsi tavaszköszöntő-téltemető jelmezes karnevál.

Magyarországon elsőként felvették az UNESCO AZ Emberiség Szellemi Kulturális Örökség reprezentatív listájára 2009-ben.

A Mohács környéki emberek ilyenkor maszkfaragók által készített színes maszkokat, csúf, szarvas álarcokat öltenek, hogy ezzel ijesszék el a telet.

A kürtszó és a hangos kolompok is ezt a célt szolgálják, csakúgy, mint a maskarások hangos kiáltozása.

A házakban és udvarokon hamut szórnak szét a busójárók, az ún. alakoskodók, amitől azt remélik, hogy távol tartja a rontó szellemeket. Majd a férfiak a főtéren összemérik erejüket. Az ünnepség végén szalmabábut égetnek, ami a tél szimbolikus halálát jelenti.

A busómenet három csoportból áll. Az első csoport tagjai kifordított bundát, faálarcot viselnek, kereplőt forgatnak, és hatalmas kürtöt fújnak.

A második csoportban nincsenek faálarcok. A harmadik csoportot pedig a bekormozott arcúak alkotják, ők cipelik a szétszórandó hamut.

A gyerekeknek sajnos távol kell maradniuk, különben nem sikerül a varázslás.

Busójárás Mohácson

Kóló téren sokadalom,
busójárás van Mohácson.
Kisbusók, nagybusók, szépbusók!
Boszorkák, ördögök, télzúzók!
Szarv fejükön, szőrös testük,
ördögi faarc, tüzes szem.
Fegyverük favilla vagy bot,
tollseprű, kereplő, kolomp.
Jönnek gyalog, talicskával,
lófogattal, kis traktorral.
Tök, paprika, kukorica,
járművüket cicomázza.
A város apraja, nagyja,
szívét, lelkét idehozza.
Óriási kolompszóval
farsangol a busóhad.
Marcona, nagy bundás ember!
Keze ölel, simít, viccel.
Sokác lányok bő szoknyája,
száll a zene ritmusára.
Táncos lábuk fürgén ropja,
férfi szívét dobogtatja.
Hozzák már a koporsót!
Benne viszik Télapót!
Kiteszik őt közszemlére,
Óriás máglya tetejére.
Fáklyák vigyázzák álmát,
tűzijáték pusztulását.
Ágyúlövés szétkürtöli,
Mohács a telet temeti!
Lángnyelvek nyaldossák kéjjel.
A tömeg óhaja: égj el!
Fényben összeér a lelkünk,
életerő árad bennünk.
Égre törő Főnix madár!
Hozd el a megújulást!
Karádi Erzsébet