Bőrkötésbe zárva több mint 2 éve készen  voltak a versek, és kiadásra vártak, míg 2009-ben megjelenhetett Hécz Attila:  Kőszáli Guppi  című első  verseskötete, melynek alcíme:  egy óvodás naplója.. A budapesti és a győri  bemutatkozás után a Mosonszentmiklóson tartott  IV. Szent  Miklós Nap  egyik programja volt ennek a   verseskötetnek a  megismerése. A 46 éves szerző  reklámszövegíróként dolgozik Budapesten, de  fiatal éveit Mosonszentmiklóson élte és családi kötődés miatt  most is  sokszor hazalátogat  anyukájához, testvéreihez.  A községben  tartott  író-olvasó találkozó különlegessége az volt, hogy olyan emberek ülték körbe  Őt, akik   jól ismerik, emlékeztek rá mint óvodás kisfiúra, tanították az iskolában,  szomszédságban laknak, vagy együtt rúgják a labdát a helyi focicsapatban. A kötetlen beszélgetésen az amatőr költő elmondta, hogy  egy júliusi hajnalon úgy ébredt, hogy  egy bálnáról szóló sorok motoszkáltak a fejében,  gyorsan ceruzát fogott és rímeket faragott.  Az első verseit  megmutatta nővérének, aki óvónőként   biztatta  további versek írására, kellenek a  kortárs  gyermekversek. Attila nagy családban nőtt fel, heten  vannak testvérek  és a rokonságban sok kisgyermek van, a velük való kapcsolat során  a gyermekkori  élményei megelevenedtek. A verseket már felnőttként írta, de egy kisfiú látásával és gondolkodásával.  Versbe foglalja a „se íze, se színe nincs spenótot,  a fül mögé akasztott meggyet, a domboldalon szánkózó gyerekeket, a kétkerekűn való biciklizést, a falusi házak titokzatos padlását, az öreg pincék rejtekét”.   Ami gyermekként mély nyomott hagyott benne, az  mind megtalálható a könyvben:  írt a   szülők szeretetéről, a karácsonyi együttlétről, a pitét sütő nagyiról, az  óvodai pajtásokról, a babázó lányokról, a verekedő fiúkról és állatok sokaságáról.  A könyv címe az Én állatkertem című verséből való, melyben fantáziája szüleményeként  egy gyermekszobában élő állatsereget mutat be, többek között a    Kőszáli Guppit, mely  „egy olyan hal, aminek szárnya van.  Kicsi ugyan, de képzelete, álmai magasba viszik. Úgy repül, akár a madár, az idő vagy a gyermekkor.  A Kőszáli Guppi te vagy, én  vagyok, mi vagyunk, csak egy kicsit gyermeknek kell lennünk hozzá”.  Azért lehet szeretni ezeket a verseket, mert egyszerűek, gondolatviláguk  tiszta, életszerűek,  az óvodások számára is megérthetők.  Ha felnőtt olvassa a verseket, visszaperegnek a  szeme előtt a gyermekkori emlékek.  A könyvben szinte festményszerű illusztrációk vannak, melyek Ilyés Julianna munkái. Azzal tudom ajánlani a  verseskötetet az olvasóknak, amit az írója fogalmazott meg: „ahányszor csak meg akarom lelni magamban a jót, az igazán emberit, gyermekké kell válnom újra és újra”.