2013. január 18-án ünnepeljük a

HÓEMBEREK VILÁGNAPJÁT.

Mert ilyen világnap is  van!!!

E NAPON  ünnepli a világ a TÉL szeretni való aranyos szimbólumát a HÓEMBERT. HAZÁNKBAN is van elég hó,így  csatlakozhatunk az idei évben e jeles naphoz.  

HAJRÁ ÉPÍTSÜNK HÓEMBEREKET.

Kurczina Terézia

Vidám hóember

Park közepén mosolyogva
álldogál egy hóember;
Bárkit rögtön felvidítson,
szólnia egy szót sem kell.

Záporozó hóesésben
gyúrták szorgos gyerekek;
Mire kész lett, megszületett
szívében a szeretet.

Hideg télben mindenkinek
melegre van szüksége;
Arra gondolt, jókedvet lop
az emberek szívébe.

Derűsen néz jobbra-balra,
ne álljon ott hiába;
Járókelő embereknek
vidámságát kínálja.

Mosolyogni mindenkinek
sokkal többet kellene;
Az arcokra mosolyt csalva
kacsintgat a szénszeme.

Mindeközben a hideg tél
nagyon gyorsan elrohan;
S tavaszodván kezd a szíve
olvadozni boldogan.

Aranyosi Ervin

Hóember születik

Hófehér hópihék szállingózva hullnak.
Bokrok, fák, háztetők fehérbe borulnak.
Az utat, a járdát vastag hó takarja.
Csak szélúrfi játszik, itt-ott felkavarja.
Lám, nyílik egy ajtó, vidám ricsaj támad:
apró gyereksereg indul a világnak.
Ők még óvodások, várták már a havat,
remélik, hogy könnyű, puha, s könnyen tapad.
Felöltöztek szépen: Kesztyű, kabát, sapka,
Sál került nyakukba, csizma lábaikra.
Kell is a védelem, kinn a nagy hidegben -
Vidám várakozás csillog a szemekben.
Óvónéni is jön - együtt szőttek tervet:
hogy egy hóemberbe életet lehelnek.

Apró kesztyűs kezek havat markolásznak,
próbálják formálni. Kesztyűs kézzel bánnak
a friss puha hóval, ami összetapad,
s láttán a sok ovis mosolyra is fakad.
Apró hógömböcskék vannak a kezükben,
s rögtön huncutságok járnak az eszükben.
Megdobom a Jancsit - gondolja Juliska -,
a Pirit, a Petit - hosszú lesz a lista.
Repül a hógolyó, s jön a válasz rögtön,
hócsatában bátor a nagyobb s a pöttöm.
A szemek csillognak, arcok kipirulnak,
hóból készült golyók egyre szállnak, hullnak.

A nagy hócsatának sose lenne vége,
de a hóembert is építsük meg végre!
- Szól az óvónéni - s egy hógolyót görget.
A hó, amerre elmegy, nem lepi a földet.
A golyóra tapad. Nő az istenadta -
nem is kis hógolyó már, hanem egy nagy labda.
- Gyertek, segítsetek, alig bírom tolni! -
S lám, a kis lurkóknak nem kell többször szólni.
Tolják, kerekítik, át sem érné karjuk -
Megnő a hóember, ha nagyon akarjuk!
Kész van az első gömb - ez lesz majd a lába,
ezen jön jövőre velünk iskolába.

Gyúrjuk meg a törzsét, induljon a henger! -
Újabb gömbbel bővül az épülő hóember.
Törzsére nagy fej kell: a hóember kapja! -
Nehogy rácsússzon a nagy vödör kalapja!
Sárgarépa orra, feketeszén-szemek,
ügyesen felrakják, apró, kesztyűs kezek.
Szájat is rajzolnak, hogy tudjon beszélni,
De míg karja nincsen, addig nem fog élni.
Gyúrnak neki azt is, törzséhez tapasztják -
Jaj, a cirokseprűt az ajtónál hagyták.
Az is előkerül és nagy sikert arat -
Kell, hogy a hóember söpörje a havat.

Elkészült a nagy mű, szépen körbeállják,
titokban a fiúk őt is megdobálják.
De nem árt meg neki, sőt, mintha nevetne,
úgyis az a vágya, hogy kisgyerek lehetne.
A délelőtt elszállt, ebéd várja őket,
beterelik szépen a hó-építőket.
Be nem áll a szájuk, annyi volt az élmény -
Kint meg egymagában füstölög a kémény.
A hóember körülnéz - nem alussza álmát,
birtokba veszi a havas birodalmát.
Reménnyel szívében a holnapot várja -
Ha lesz még elég hó, neki is lesz párja.

Csukás István

Dal a hóemberről

Hideg szél fúj, hogy az ember

Majd megdermed.

Kinek jó ez? Csak a kövér

Hóembernek!

Szeme szénből, az orra meg

Paprikából.

Lába nincs, de minek is, ha

Úgysem táncol.

Ütött-kopott rossz fazék a

Tökfödője,

Megbecsüli, hiszen jó lesz

Még jövőre.

Seprűnyél a nagyvilági

Sétapálca,

El is mehetne, ha tudna,

Véle bálba.

Ilyen ő, az udvarunkon

Nagy gavallér,

Bár rajta csak ujjal rajzolt

Az inggallér,

Mégse fázik, mikor minden

Majd megdermed,

El is mennék, ha lehetne,

Hóembernek!

Gyárfás Endre

Hóember

Hóembernek jó a dolga.

Sosem tüsszent répa orra,

Nem didereg, habár pőre,

S nem lúdbőrzik fehér bőre.

Sok dolga van hóembernek.

Őrzi éjjel is a kertet,

Széles vállán cinkék rigók

Csipegetnek ennivalót.

Hóember a jó barátunk.

Nem csoda, hisz mi formáltuk.

Üdvözöljük minden reggel

Forrón, szívből szeretettel.

Forrón -, no de nem annyira,

Hogy el kelljen olvadnia.

Osváth Erzsébet

A három hóember

Körös-körül

Hótenger.

Rajta három

Hóember.

Oly egyforma

Mind a három,

Mint tojások

A vásáron.

Barátkoznak a

Varjakkal,

A rigókkal,

Cinegével.

Villanyokként

Világítanak

Sötét este,

Sötét éjjel.

Hósubában

Sosem fáznak.

Hógombócot

Vacsoráznak.