FEBRUÁR –BÖJTELŐ HAVA

Február 2.

Gyertyaszentelő BOLDOGASSZONY napja,

A FÉNYNEK ÜNNEPE.  

A népi hiedelem úgy tartja, hogy az Európa legnagyobb termetű ragadozója, a téli álmát alvó barnamedve ezen a napon felébred, kibújik a barlangjából, hogy megnézze, milyen az idő. Ha derült az ég és szépen süt a nap, enyhe a levegő, akkor visszabújik  és tovább alszik. Tudja (érzi talán?), hogy még nincs vége a télnek, még negyven napig csikorgó fagyok és sok hó várható. Ha azonban ezen a napon hideg, téli idővel szembesül, érzi, hogy rövidesen enyhülni kezd az időjárás, és kezdetét veszi a tavasz.    

FEBRUÁR

Sziporkázik a fény a hókristályokon,
Ragyog a gyöngycsipke zúzmarás ágakon.
Meleg kuckójából kicammog a medve,
Árnyékát meglátja, s visszamegy sietve.

Gyertyát szentelnek, majd másnap Balázsolnak,
Hogy elejét vegyék a torokbajoknak.
Farsang van, menyegzők és bálak ideje,
Korona kerül a legszebb lány fejére.

Néhol leölnek még egy kövér malackát,
Vidám mulatsággal tartják meg a torát.
Szalagavató bál érettségizőknek,
Véget vet a boldog, szép diákéveknek.

Ólomszürke felleg ónos esőt perget,
Jégpáncéllal von be utakat, tereket.
Az keljen most útra, kinek nagyon fontos,
Kezét-lábát töri, hogyha nem óvatos.

Ha Dorottya szorít, tágít Julianna,
Víg pacsirtaszóra serken fel Zsuzsanna.
Jégtörő csákánnyal megérkezik Mátyás,
Ha nem talál, csinál, így tartja a mondás.

Szerpentin, konfetti, busójárás, álca,
Sül a szalagos fánk, itt a farsang farka.
Szerdán hamvazkodnak a bűnbánó hívek,
Negyven napos böjttel húsvétra készülnek

Minyő Ferencné

Zelk Zoltán: Kelj fel, medve!

- Kelj fel, medve, kelj fel már,
hoztunk mézet csöbörrel!
- Nem kelek én, álmomban
eszem teli vödörrel!

- Kelj fel, medve, jaj de szép
a hó a hegy tetején!
- Szebbet látok, álmomban
zöld erdőben járok én!

- Kelj fel, medve, nóta szól,
varjú mondja: kár, kár, kár...!
- Szebbet hallok, álmomban
vidám tücsök muzsikál!

- No, ha így van, hát aludj:
tavaszig ne bújj elő!
- Nem is bújok, csak ha majd
kicsal Gyertyaszentelő!

 Halász Judit MEDVE NÓTA

Irgum-burgum, dörmög a medve,
Meddig tart el még ez a tél?
Lassan kifogy a tüzelőfája,
Kint meg fú az északi szél.

Irgum-burgum, dörmög a medve,
Elfogyott a lépes méz!
Nincsen táncolni sem kedve,
Amíg a kamra üresen néz.

Irgum-burgum, dörmög a medve
Ha nem jön a tavasz, sose lesz nyár!
Vidámabban szólna a nóta,
Ha zöldellne a téli határ...  

Ma esőben a medve vajon kijön-e?

az árnyékát nem látja meg.