Köszönet az Édesanyáknak

Az Édesanyák születésnapjukon nem öregszenek, kortalanná válnak.
Szebbek lesznek ők számunkra és fiatalabbak, míg az évek tovaszállnak.
Köszönünk hát Nektek mindent, hisz nincs szebb szó annál, hogy "Anya".
Jól tudjuk mi mindannyian, hogy Nektek köszönhető életünk minden pillanata.

Őrangyalok Ők, kik féltve óvnak, s vigyázzák lépteink.
Észre sem vettük, hogy felnőttünk, s elszálltak gyermeki éveink.
Köszönünk hát Nektek mindent, hisz nincs szebb szó annál, hogy "Anya".
Jól tudjuk mi mindannyian, hogy Nektek köszönhető életünk minden pillanata.

Felnőtt fejjel másképp látjuk, mit gyermekként cselekedtünk.
Szánjuk-bánjuk mindazt, mivel szomorúvá tettünk.
Köszönünk hát Nektek mindent, hisz nincs szebb szó annál, hogy "Anya".
Jól tudjuk mi mindannyian, hogy Nektek köszönhető életünk minden pillanata.

Reméljük, hogy a sok törődést és gondoskodást, meghálálja éltünk.
És fáradságos verítéketek, büszkeségre cseréli majd az, amivé lettünk.
Köszönünk hát Nektek mindent, hisz nincs szebb szó annál, hogy "Anya".
Jól tudjuk mi mindannyian, hogy Nektek köszönhető életünk minden pillanata.

Zeleznik István

Köszönet az Édesanyának

Hogyan tudnám én azt megköszönni,
ami mindent értem tettél?

Hogy éltél-haltál értem,
akármerre mentél.

Adtál nékem biztonságot-szeretetet,
bármilyen bánatos is voltál,

kimutatni nem akartad soha,
minden rossztól óvtál.

S`ha tán mégis egyszer rosszalkodtam,
nem bántottál sohasem,
átöleltél-megpusziltál, és szárítottad könnyeim.

Bármerre is vitt az élet, kezem fogtad szorosan,
irányítottál a jó útra, ezt köszönöm hálásan!

Védtél minden bánat elől, a kis tipegőkben,
s`most is érzem védő kezeid, mikor állok-járok nagy cipőkben.
Jöttél-mentél sokat a nagy világban, s`engem hurcoltál a hátadon,
akármilyen stresszben voltál, mindig meghallgattad bánatom.

Annyi mindent kéne nékem nálad megköszönni,
annyi papir nincs a földön, hogy azt lelehessen írni.

Ezért összefoglalnám egy mondatban hogy mi is ám a lényeg,

Szeretett Drága Édesanyám,
KÖSZÖNÖM, HOGY ÉLEK!!!

Budai Judit

Nagy Ferenc: Édesanyám

Van egy szó, van egy név ezen a világon,
Melegebb, színesebb, mint száz édes álom.
Csupa virágból van, merő napsugárból..
Ha ki nem mondhatod, elepedsz a vágytól.
Tisztán cseng, mint puszták estéli harangja,
Örömében sir az, aki e szót hallja.
Ártatlan kisgyermek, csöpp gügyögő hangja,
Amikor gőgicsél, mintha volna szárnya.
A amikor a szíved már utolsót dobban,
Ez az elhaló szó az ajkadon ott van.
Mehetsz messze földre, véres harcterekre,
Ez a szó megtanít igaz szeretetre.
Bánatban, örömben – ver az Isten vagy áld,
Hogyha elrebeged, már ez is imádság.
És ha elébed jön könnyes szemű árva,
E szóra felpattan szíved titkos zárja.
Drága vigasztalás ez a a szó, ez a név,
Királynak, koldusnak menedék, biztos rév.
Te vagy legboldogabb, nem gyötörnek gondok,
Ha keblére borulsz és el kinek mondod?
S ha szomorú fejfán olvasod e nevet,
Virágos sírdombon a könnyed megered.
Van egy szó, van egy név, valóság, nem álom,
Nekem a legdrágább ezen a világon.
Ez a legforróbb szó, az én legszebb imám,
Amikor kimondom: anyám, édesanyám.

Barcsai – Fehér Géza: Nagymamának

Jó nagymama, tedd le ma

Fényes ókuládat!

Kérlek szépen hallogasd meg

A kis unokádat!

Eddig mindig te hoztál

Ajándékot, cukrot.

Kérlek, ma te fogadd el

Tőlem e kis csokrot.

Nem adhatok egyebet

Pár szerény virágnál.

De egy- egy jókívánság

Mindenik virágszál.

Általuk, jó nagyanyám,

Tehozzád én szólok.

Isten éltessen soká!

Légy vidám és boldog!

Anyák napján Nagyanyónak

Édes-kedves Nagyanyókám!

Anyák napja van ma.

Olyan jó, hogy anyukámnak

Is van édesanyja.

Reggel mikor felébredtem,

Az jutott eszembe:

Anyák napján legyen virág

Mind a két kezemben!

Egyik csokrot Neked szedtem

Odakünn a réten.

Te is sokat fáradoztál

Évek óta értem.

Kimostad a ruhácskámat,

Fésülted a hajamat.

Jóságodat felsorolni

Kevés lenne ez a nap.

Köszönöm, hogy olyan sokat

Fáradoztál értem,

És hogy az én jó anyámat

Felnevelted nékem.

Donászy Magda