A téli hónapok nemes feladata:

madaraink etetése

Szép élmény télen az etetőkre járó madarak táncát elnézni - csivitelésük megtöri még a városi erkélyek monoton zaját is.

A hideg téli éjszakákon azonban nekik a túlélést sokszor a kertünkben felcsipegetett magok jelentik. Cserébe az ablakból gyönyörködhetünk bennük, és tavasztól őszig megfogják a kertünket veszélyeztető bogarakat.

Nézzük, hogyan is lássunk hozzá a kert, az erkély „madárbaráttá” tételéhez. Az első és legfontosabb lépés, csak akkor kezdjünk hozzá, ha bizonyosak vagyunk benne, hogy rendszeresen és egészen tavaszig fogjuk eleséggel ellátni kis vendégeinket.

Miért fontos az etetés folyamatossága?

A madarak gyorsan megszokják és számítanak az etetőhelyek táplálékkínálatára, évről-évre, akár messziről is visszatérnek a stabil etetők közelébe telelni, ezért ha váratlanul abbahagyjuk az eleség pótlását, rengeteg csiripet hozhatunk nehéz helyzetbe. Az etetőre járó kistestű - gyakran alig 4,5 - 10 gramm (!) körüli testtömegű - madarak számára -10 Celsius alatti hőmérsékleten a túlélés gyakran arról szól, tartalékaik csak arra elegendőek, hogy át tudják vészelni a fagyos éjszakákat. Ha másnap nem tudnak eleget táplálkozni az alig 5-6 órányi nappali periódusban, például azért, mert nem töltöttük fel az etetőt, könnyen elpusztulhatnak a következő hideg éjszakán.

Adventig mindenképpen lássunk hozzá

Új területre már szeptemberben tegyünk ki eleséget, ha már bejáratott etetőink vannak, akkor a fagyok beálltakor egészen tavaszig. De hogyan is kezdjük, ha a kertünk vagy környéke nem bővelkedik magas cukortartalmú bogyókat termő növényekben, mint például a bodza, vagy a szőlő? Ez esetben tegyünk ki néhány almát jól látható helyre. Tehetjük ezt a fáink ágaira szúrva, vagy éppenséggel az erkély korlátjára erősítve. Szerezzünk be zöldségesnél kapható fekete ún. ipari szotyit, állatkereskedésből kölest, pintyeleséget, amiből keverhetünk is a szotyi közzé, hiszen nem mindegyik vendégünk csőre elég erős ahhoz, hogy feltörje a napraforgó mag héját. Ha szerencsések vagyunk, és a kertünkbe lehulló napraforgó magok némelyike kicsírázik, akkor nyáron gyönyörködhetünk a sárga virágok pompájában, majd ősszel levághatjuk a fejeket és télen ezt csemegézik madárkáink. Valamint nézzünk szét, hátha akad otthon egy kis dió, mogyoró - szigorúan sótlan, pörköletlen változat.

A cinkegolyók alapja a marhafaggyú.

Ha félünk használni, vagy nem találunk, használhatunk helyette vajat, ami a gyengébb csőrű madarak számára is könnyen fogyasztható. De a sótlan kifőzött szalonna is kedvelt csemegéje a kis éhenkórászoknak. Az etetési időszak végén megmaradt cinkegolyókat bezacskózva és lefagyasztva tudjuk tárolni. Egyéb finomságokkal is kedveskedhetünk nekik, a fentebb említett alma sok madár kedvelt elesége, de ha maradt főtt rizs, vagy tészta, esetleg levesben főtt zöldségek, nagy sikerre számíthatunk például a rigók körében.

Szigorúan fekete listás madáreleségnek semmiképp sem nevezhetőek, viszont a különféle péksütemények, kenyerek és azok morzsái sokszor többet ártanak, mint használnak! Énekes madaraink komoly gyomor- és bélgyulladást kaphatnak tőlük, ami pusztulásukhoz vezethet, ellenben vízi madaraink - hattyúk, récék, libák - alkalmanként hálásak lesznek érte.

Szerencsések azok, akinek kertjét fából készült etető alkalmatosságok díszítik, de ha ilyenünk még nincs, akkor se keseredjünk el, hiszen számtalan használati tárgyunk lehet erre alkalmas némi barkácsolás után. A legfontosabb szempont, hogy pangó víz ne állhasson benne, illetve ha nem önetető, akkor könnyedén tisztítható és feltölthető legyen.

forrás:http://www.noiportal.hu/