Szent Mártont a bortermelők és a kádárok is patrónusuknak tekintették. Ünnepe az újbor kóstolgatásának jeles napja volt.

A hajdani Márton-napi áldomásivások és gyógyító célú borivások emléke a Szent Márton pohara kifejezés.

Régi babona: aki Márton napján nem eszik libát, az éhezni fog a következő esztendőben.

November hónapot bizonyos vidékeken "kis farsangnak" is nevezték, ugyanis ekkor még meg lehetett tartani a lakodalmakat és vigasságokat, amelyek majd az adventi időszakban tiltva lesznek.

A magyar néphagyományban a gazdasági évet lezáró ünnep. A tél kezdetét jelzi.  A betakarítással összefüggő munkálatok is lezárulnak erre az időszakra, sőt az ősszel szüretelt szőlőből is kiforrt az újbor.

MÁRTON NAPI IDŐJÓSLÁS 

"Márton-napkor ha a lúd jégen áll, Karácsonykor térdig sárban jár.”

„Ha Márton napja ködös, zűrzavaros tél lesz, Ha pedig hideg, száraz tél.”

„A Márton-lúd melle csontja Ha világos, hó lesz, Ha fekete, eső”

A tapasztalat szerint Szent Márton napja körül legtöbbször elromlott az idő és leesett az első hó. Ha hó esett, akkor azt mondták, hogy Szent Márton püspök fehér lovon jött.
Ha Márton napja fehér lovon köszöntött be, hosszú telet jósoltak, ha barna lovon jött, vagyis nem esett a hó, úgy tartották, karácsonyig nem is lesz. Ha kevés hó esett: Márton csak megrázta a szakállát.

"Ha jókedvű Márton, kemény tél lesz, borús Márton, borongós tél" - mondja a rigmus.

Úgy tartották, hogy a Márton napra levágott lúd mellcsontja megmutatja, hogy milyen idő várható; ha barna volt: esős, ha fehér: havas telet vártak.

Szent Márton-dal

Szent Márton hóban lovagolt,
lova a szélnél is gyorsabb volt.
Szent Márton lovagolt vígan,
meleg köpenybe burkoltan.
A hóban koldus vacogott,
nem viselt mást, hitvány rongyot.
"Ó, légy a segítségemre,
vagy megvesz az Isten hidege!"
Húzza Szent Márton a gyeplőt,
megáll a didergő előtt.
Szent Márton éles szablyája
a meleg köpenyt szétvágja.
Felét Szent Márton od'adja,
koldus hálásan fogadja,
de Szent Márton már vágtat el
köpenye másik felével.