Forrás: Christophorus. Szöveg: Csiszár Ágnes

Ha keresztyén módon él valaki, akkor Isten előtt kedves emberként él, ismerve az Ő kegyelmét, szeretetét és irgalmát. Így talált rá az Istentől félő Luther Márton arra az igerészre amelynek felismerése, átélése után írta meg 95 tételét, és amelyet aztán kiszegezett a wittembergi vártemplom kapujára, útjára indítva ezzel 1517 októberében a reformációt.

„…az igaz ember hit által él.” (Habakuk, 2,4)

Minden ember jogos vágya és igénye, hogy boldog legyen. Van, aki ezt Isten szövetségén kívül, és van, aki Isten szövetségén belül keresi. Amikor Luther Márton meg Kálvin János is megértették, hogyha rendezik a fizikai múltjukat az életükkel, és a lelki múltjukat az Istennel akkor arra a szabadságra jutnak el, amelyet csak Krisztus adhat meg az ember számára, s felszabadulnak arra, hogy Istennek engedelmes életet éljenek.

Az egész középkori reformáció arról szól, hogy kivesszük az „és”-t: a Szentírás és a hagyomány; Jézus és Mária tisztelete; hit és jócselekedetek; kegyelem és a vallásos ember teljesítménye. Egyedül a Szentírás, mert egyedül Jézus, egyedül hit által van üdvösség, és egyedül kegyelemből tartatunk meg.

„Mert egy az Isten, egy a közbenjáró Isten és emberek között, az ember Krisztus Jéz." (1Tim 2,5)

Így tisztította le mindazt a reformáció ami rárakódott az igazi hitre, ami egyébként eredetileg tiszta volt. Csak, aki hisz Jézusban, és bűnbánatot tart, és a bűnbocsánatot elfogadja, aki lezárja élete múltját Krisztus előtt, aki feltekint a keresztre annak van üdvössége. A boldogság alapvető forrása az, ha valaki átéli a személyes szabadulást Krisztusban a bűn átka alól, s ha ezzel a megszabadulási élménnyel kezdődik a hívő élete. Jézus nemcsak a bűn átkától menti meg a hívőket, hanem a bűn uralmától is. Ez azt jelenti, hogy többé nem kell vétkeznem.

 

„Boldogok, akiknek az útja tökéletes, akik az Úr törvénye szerint élnek. Boldogok, akik megfogadják intelmeit, teljes szívvel keresik őt, nem követtek el álnokságot, hanem az ő útjain jártak.” (Zsolt 119,1-3)

Ha csak szellemi öröksége valakinek a protestantizmus, az életfelfogás is nagyszerű dolog. Ha viszont életelemünkké válik a Szentírás olvasása így napi csendességet tartva elindul szívünkben ez a reformáció, visszaformálódás, formáltatás arra, amit Isten eredetileg jónak, nemesnek, tisztának gondolt és adott. Visszatérni az alapokhoz, amit egyébként maga Isten végez el kinek-kinek az életében. Akkor tudunk ilyen reformált, minőségi módon élni ebben a világban úgy, hogy engedem, hogy Isten igazítsa az Ő tiszta és tökéletes szavához azt. Akkor nem deformált életű emberek leszünk, hanem Isten akarata szerint reformált életünk lesz.

Mennyire nagy szükség van arra, hogy egyre inkább megreformált életű-hitű emberek legyenek ebben a világban, ahol lassan csak a pénz, a szexuális szabadosság, az italozás, a különböző perverziók, aberrált viselkedés a menő. Azt mondja Isten igéje, hogy a reformált élet boldog és minőségi élet. Akinek az útja fedhetetlen, mert tisztán akarja az üzleti ügyeit intézni, mert nem akarja kihasználni azt, aki pillanatnyilag rászorult, aki kiszolgáltatott, és azt nem fogja lehúzni a másikat, hanem becsületesen, tisztességesen, fedhetetlenül akar élni. A nemi identitását is a házasságon belül akarja normális és igeszerű módon megélni, és nem azon kívül. A fedhetetlen élet ezt jelenti.

Nagyon fontos tehát az egyén, az egyház, a család reformációja, Isten igéje szerinti megváltozása. Ő a széthullásnak induló családok egyedüli megmentője. Naponta megtapasztalom, hogy az ima erején át Jézus belenyúl egy összetört házasságba, hogy megváltoztatja azt, aki addig reménytelennek tűnt, meggyógyulnak a gyógyíthatatlannak hitt betegségek. Jézus tud segíteni.

A reformáció legnagyobb ellensége az, amikor nem szánjuk oda a szívünket.

„…Így mivel langyos vagy, és sem forró, sem pedig hideg: kiköplek a számból.” (Jel 3,16)

A langyos keresztyénség miatt van múlhatatlanul szükségünk arra, hogy nem külsőségekben nagy ünneplésekre, hanem belső reformációra, a szívünkben Isten által elvégzett lelki reformációra van szükség. Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és az igazság megismerésére eljusson. Olyanokká váljunk, akikről azt mondják, hogy ez az ember istenhívő ember volt. Az igaznak emlékezete áldott. Akik áldott emlékezetűek lesznek, akiknek a hitük holtuk után is beszél, s akikről azért beszélnek holtuk után is, mert a hitük minta és példa volt mások számára.

x x x

Kívánjunk ma egymásnak és családtagjainknak boldog élet-reformációt. Valaki azt mondta, ez az az „egyetlen evangélikus illetve protestáns ünnep”, amelyet csak mi ünnepelünk. Miért lenne ez csak evangélikus vagy protestáns, amikor ez az egyetlen ünnepünk, amelyet Isten rendelt el! Reformáljuk meg életünket az Ővele való személyes közösségért! Nem elég csak szép igehirdetéseket mondani, az Igét alkalmazni kell az élet gyakorlati problémáira, s tanítani kell a gyülekezetet. Jobb hűnek maradni az Úrhoz, ha hátat fordítanak is sokan, mint embereknek kedvében járva hűtlennek lenni Ahhoz, aki előbb szeretett minket.
Ő hív, megszólít és vár bennünket. Így és ezért, de úrvacsora nélkül nem teljes a vasárnapi istentisztelet. „Csak az Úrnak nagy kegyelme, hogy még nincsen végünk”. Ne éljünk vissza ezzel a nagy kegyelemmel, hanem éljünk vele és Általa. Ezek az igazi problémáink, erről kell beszélgetnünk, egyetértésre jutni, merni javítani, változtatni, az Úrnak engedelmeskedni. A reformációt nem ünnepelni kell, nem megemlékezni, hanem élni kell.

 

Túrmezei Erzsébet: A wittenbergi oltárkép előtt

Turisták belépnek, kimennek...
Századok belépnek, kimennek...
Szép ősi templom, wittembergi.
Új meg új gyülekezet zengi
dicséretét az Úristenek.

Messziről jött magyar zarándok,
áhitattal én is megállok.
Kőbe, színekbe dermedt zsoltárt,
gót íveket és szárnyasoltárt
csendesen, sorra megcsodálok.

Szószéken áll a reformátor,
s valamit számonkér a mától
Gyülekezete vele szemben
szavát issza, figyeli csendben.
Tartása, arca nyugodt, bátor.

Középen általszegezetten
Krisztus a megváltó kereszten.
Luthernek Biblián a balja,
és jobbkeze, kinyújtott karja
Krisztusra mutat ihletetten.

Fénylik, ragyog a szárnyasoltár.
Ez vagy, Luther Márton! Ez voltál!
Ha így festett le jóbarátod,
így ismert, így hallott, így látott.
Krisztust hirdetted. Róla szóltál.

Századok belépnek, kimennek.
Múlt ad helyet ifjú jelennek.
Forrongó újban, mindig másban,
ezer meg ezer változásban
te megmaradsz mindig ilyennek.

Századok belépnek, kimennek,
te megmaradsz mindig ilyennek,
ugyanannak és soha másnak,
örök Krisztusra-mutatásnak.
Hirdeted jövőnek, jelennek,

mának holnapnak... jöhet más kor...
néha korszerűtlennek látszol
ezzel az örök mozdulattal.
De minket más ma sem vigasztal.
Te így vagy ma is - reformátor.

 

Boros Gergely: Még egy reformációt

Még egy nagy reformot adj nekünk, Istenem,
hogy hitünk dolgában végleges rend legyen!
Sok-sok mulasztásunk ne égessen tovább,
ezerféle bűnnek ne húzzuk a jármát.

Lelki megújhodást adj nekünk, Istenem!
Erőt, hogy járhassunk e nehéz terepen!
Elnyel embereket a bűn ingoványa…
Neved, dicsőséged letaposva sárba…

Szívek újulását munkáld köztünk, Uram!
Szívtelenségünknek sok áldozata van.
Pusztulnak értékek, hullnak az emberek,
rohanunk a vészbe, nem törődünk Veled.

Újuljon hitünk is, nyíljon meg az ajkunk!
Taníts imádkozni, könyörülj meg rajtunk!…
Csak még egy reformot adj nekünk, Istenem,
hogy hitünk dolgában végleges rend legyen.

 

Bódás János: Református reformáció

Megőriztük a Hitvallást s az Igét századokon át, 
tisztán és híven. 
De csak könyvekbe zárva! - mert szívűnktől nyelve,
szelleme már - már idegen.
Nem éljük, amit vallunk, (mint az ősök)
utunkban a Lélek már nem vezet.
Bár mindnyájunk közös célja a Béke,
de utána a Pénz s az Élvezet.
Üresedik a templom, nincs imádság
asztalnál, ágyban, üzemben, mezőn.

Isten népére nem ismerhet immár
bennünk a világ. Rosszul áll a pör:
vádjait szaporítja ellenünk sok
millió „Minőségi Ellenőr”.
Úszunk az árral, számunkra is sorra
ezrével nőnek az uborkafák, s kapaszkodunk, 
mert nagy erővel vonz a
fösvény, úrhatnám kispolgáriság.
A múlthoz képest hol van a minőség?
Hiába van papíron igazunk,
hiába mondjuk tisztán az Igét ha
a cáfolata sokszor mi vagyunk!

Bizony, bizony a „Semper reformari”
ideje jött el s elsősorban ránk!
Nem szekta, „izmus", Róma most a kérdés:
bennünk lobbanjon újra fel a Láng,
a szent Láng, ami őseinkben égett,
mitől sok fásult szív tüzet fogott
s áldozva szolgálták a hazát s népet,
szerények, tiszták voltak, s boldogok.
Itt az idő, hogy a Lélek vezessen
s azt tegyük, amit az Úr ma ránk kiró:
nékünk kell újjászületnünk, úgy lesz csak
majd református reformáció!

 

Dietrich Bonhoeffer: Hit

Hiszem,
hogy Isten mindent,
még a legrosszabb dolgot is,
engedi és segíti, hogy jóra forduljon.
Ehhez olyan emberekre van szüksége,
akik mindenben
a legjobbat szolgálják.

Hiszem,
hogy Isten minden szükségben
annyi erőt ad a kitartáshoz,
amennyire szükségünk van.
Ezt azonban senki sem kapja meg előre,
azért, hogy ne önmagunkra,
hanem egyedül csak őrá hagyatkozzunk.
Az ilyen hitben
teljesen eltűnik a jövőtől való félelem.
Hiszem,
hogy hibáink és tévedéseink
nem hiábavalók,
s Istennek nem nehezebb
ezeket helyre igazítani,
mint az általunk jónak vélt
cselekedeteinket.
Hiszem,
hogy Isten nem időtlen végzet,
hanem őszinte imádságra és
felelősségteljes tettekre
vár és válaszol.