Szeretettel köszöntelek a Lébény klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Lébény klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Lébény klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Lébény klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Lébény klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Lébény klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Lébény klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Lébény klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
MESÉLJ és hallgasd is a
mesét !!!! MERT MESÉT MONDANI ÉS HALLGATNI JÓ!!!!!!
A MAGYAR NÉPMESE NAPJÁT 2005 ÓTA
SZEPTEMBER 30.-ÁN ÜNNEPELJÜK, A
„nagy mesemondó”
BENEDEK ELEK
/1859.szeptember 30 -1929. augusztus 17./ születése napján.
A meséknek kortól függetlenül helye van az életünkben.
A gyermek a mesén keresztül
megtanulja felismerni az események közötti összefüggéseket, megtanulja
értelmezni a történeteket.
A mese szórakoztat és nevel egyszerre, tanít
az életről, fejleszti a gyermek fantáziáját, mert mesehallgatáskor a saját
képzelőerejére támaszkodva követi az eseményeket, átéli a veszélyt, az örömöt,
megtudja ítélni a jó és rossz figurák
jellemeit, mert a mese hallgatásakor ő is a mese részévé válik.
Három kívánság
Hol
volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, még Óperenciás-tengeren
is túl, volt egyszer egy szegény ember és annak felesége. Fiatalok
voltak mind a ketten, szerették is egymást, de a nagy szegénység miatt
sokszor összeperlekedtek...
Egyszer egy este az asszony tüzet rak.
Gondolja magában, mire az ura
hazajön, főz valami vacsorát, de bizony nem volt miből. Még a víz fel
sem forrott, jön haza a gazda, s mondja a feleségének nagy örömmel:
- Hej, feleség, ha tudnád, mit történt! Vége a nagy szegénységnek, lesz ezután minden, amit szemünk-szájunk kíván.
- Ugyan nem tréfáljon kend - mondja az asszony -, talán bizony kincset talált?
- Meghiszem azt! Hallgass csak ide. Amint jövök az erdőből, mit látok az
út közepén? Berekedt a nagy sárba egy kicsi aranyos kocsi, a kocsi
előtt két mókus, s a kocsiban olyan szépasszony ült, amilyent még
világéletemben nem láttam. Bizonyosan tündér lehetett. Mondja nekem az a
tündér:
"Te jó ember, segíts ki a sárból, s bizony nem bánod meg."
"Hát én hogyne segíteném!" - mondtam én.
Azzal megfogtam az aranyos kocsit, asszonyostul, mókusostul kikapom a sárból.
Akkor aztán töviről hegyire kikérdezett engem: van-e feleségem? Mondtam
én: van bizony. Gazdag vagyok-e? Mondtam én: biz szegény vagyok, mint a
templom egere.
"No bizony, ha szegény vagy, mondd meg otthon a feleségednek, hogy
kívánjon három dolgot, akármit, s mind a három kívánsága azonnal
teljesül."
- Hallá-e - mondta az asszony -, ne tréfáljon, mert nincs kedvem a tréfára.
- Jól van, jól, hát próbáljuk meg, kívánj valamit.
- Hát jól van, kívánok. Ó, uram-istenem, bárcsak egy rőfös kolbász kerülne ide!
Abban a szempillantásban a kéményből leereszkedett egy nagy lábos, s a lábosban egy rőfös kolbász volt, szépen összetekeredve.
- Látod, hogy igazad volt - mondá a szegény ember. - Hanem most már valami okosabban kívánjunk, mert látod, hogy teljesedik.
A szegény ember elővette a pipáját, még volt egy kicsi dohánya, teletömte. Gondolta,
ha pipára gyújt, majd valami okosabb jut eszébe. Benyúl a tűzbe, hogy
szenet vegyen ki a pipájára, de olyan ügyetlenül talál belenyúlni, hogy a
lábos felfordult a hamuba. Felpattant az
asszony, elkezdett lármázni:
- Jaj, de ügyetlen kend, bárcsak az orrára nőne ez a kolbász!
S ahogy ezt kimondta, már ott is lógott az urának az orrán a rőfös
kolbász, úgy odaforrott, hogy azt szépszerével levenni nem lehetett.
Hej, uram-teremtőm, megszomorodtak mind a ketten, már most mit csináljanak, mit kívánjanak harmadiknak?
Mondja az ember:
Előbb ezt a kolbászt vegyük le.
Próbálja az asszony, nem tudja levenni.
- Hát bizony ezt le kell vágni - mondja az asszony. - Egy kicsit az orrából is lecsippentünk, nem olyan nagy baj az!
- De már azt nem engedem!
- Bizony, ha nem, akkor járjon kend a kolbásszal!
- De már ezt nem teszem, hogy az egész világ csúfja legyek.
- Istenem, istenem, mit tudunk csinálni?
- Tudod mit, asszony - mondja az ember -, kívánd azt, hogy a kolbász essék le az orromról.
Mit volt mit tenni, a szegény asszony mégiscsak azt kívánta, hogy az ura
orráról essék le a kolbász. Mikor aztán leesett, a hamut szépen lemosta
róla, úgy megették egy ültükben, hogy egy falat sem maradt belőle. Evés
közben szépen megbékültek, s többet a szegénység miatt nem veszekedtek,
hanem dolgoztak sokat. Lett aztán ökör is, ló is, lett föld is, lett
szép ház is.
Még ma is élnek, ha meg nem haltak.
BENEDEK ELEK MESÉJE
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!