Mire való a Luca széke?

A katolikus világ Szent Lúciát ünnepli a decemberi Luca-napon.

A Szent Lúciához kötődő hagyomány mellett magyar földön létezett egy rontó nőalak, még az ősi hitvilágból származó boszorkány, az úgynevezett,  

LUCA  asszony is, és az ő emléknapja szintén december 13-a.

Ezen a napon kezdték el csinálni a LUCA székét úgy, hogy karácsonyra elkészüljön. Mindennap kellett rajta alakítani valamit, de szigorúan csak egy műveletet, hogy csak a 12. nap végére készüljön el.

Ez a többszakaszos formálás adja az alapját a

             „Lassan készül, mint a Luca széke” mondásnak is.

Leginkább egy szabályos ötszög köré írt, öt egyenlő szárú háromszögből formált csillag volt az alakja. Ezt az ötszög alakot boszorkányszögnek hívták.

A szék rendesen kilencféle fából készült: kökény-, boróka-, körte-, som-, jávor-, akác-, jegenyefenyő-, cser-, és rózsafát használtak fel hozzá. Szögek nélkül csupán ékekkel volt szabad összeállítani. Karácsonykor az éppen befejezett lucaszéket készítője elvitte az éjféli misére, és pontban éjfélkor ráállt, onnan

megláthatta, kik a boszorkányok a faluban. Ilyenkor ugyanis az ilyen bátor ember nemcsak az oltáriszentség felmutatásakor hátraforduló boszorkányarcokat látta, hanem még azt is, hogy melyiknek milyen szarva van, sőt, ha sok boszorkány akadt a falubeliek közt, akkor még a sok szarv összekoppanását is meghallotta. Persze a boszorkányok nem nézték tétlenül

„lelepleződésüket”, hanem a mise végeztével futottak a lucaszékes után.  Gyorsan haza kellett szaladni, időt lehetett nyerni azzal is, ha a magával hozott mákot elszórta maga mögött, mert azt a boszorkányoknak szemenként föl kellett szedegetni. Így a bátor székes akkora előnyre tudott szert tenni, hogy hazáig nem érték utol a boszorkányok, mert különben széjjeltépték volna. Hazaérve aztán el kellett égetni a széket, nehogy bizonyíték gyanánt megmaradjon.

Mivel ezen a napon a boszorkányok kíméletlenül lelepleződtek, hajlamosak voltak a bosszúállásra. Úgy védekeztek ellenük, hogy a  Lucanap előestéjén

mindenajtót, ablakot zárva tartottak. A kulcslyukba dugott / vagy nyersen

elfogyasztott / fokhagyma, a bal ajtófélfába vágott kés és a keresztbe állított söprű is elriasztotta őket. 

Lucaszékre álltál,

Hány boszorkányt láttál?

Likas főzőkanálon át

angyalt is találtál.
Havas téli templom
fehérben menyasszony,
jégcsap kötőtűkkel vár a
tavasz-javasasszony.

Lát a pásztor álmot,
legelőkön lángot,
hasig hóban megrekednek
a háromkirályok.
Kocsonyában körmök,
öreg bőgő dörmög,
hóbubára a jászolban
villát hány az ördög.
Barom meg nem szólal,
bárány sem fennszóval,

népek gyűlnek a tornácon

aganccsal, ki tollal.

Orján szúrós torma,

koccintgatnak sorra,

vörösborral, pálinkával,

mennyegzőre, torra?

Kakas szól, szédülnek,

Lucaszékre ülnek,

földön túlra, holdon túlra

szépen elrepülnek.

Már alig világol,

mákszem a föld távol,

azt is lesöpri egy angyal

az ég asztaláról.