Lébény klub

NAPRAFORGÓ,NAPRAFORGÓ

11 éve | Lakiné FÜLÖP MÁRIA | 0 hozzászólás

Napraforgó

Napraforgó, napraforgó,
Milyen szép vagy, mily ragyogó.
Ragyogsz, mint a nap,
Középen a sok-sok mag.
Madaraknak adsz eledelt,
A zsákom már majdnem megtelt.

Hazaviszem én a zsákom,
Télire azt mind elrakom.
Jönnek majd a kis madarak,
Napraforgót tőlem kapnak.
Nem halnak így soha éhen,
Ez lesz ételük a télen.

/Waldinger Ágnes/

network.hu

Kassai Csilla: Napraforgó

Kinn a kertben Napraforgó álldogál,

Napillatú bársonyszirmán,

Meleg barna koronáján

Szőke Napfény táncikál.

A tündöklő Napraforgó mosolyog,

Csodálja a pergő-forgó,

Az a barnásan aranyló,

A Fényt sugárzó Napot.

Napocskának meleg fényét követi,

Olyan nagyon nyújtózkodik,

Egyre jobban kapaszkodik,

Tányérját feléveti.

Szép arcával a Fény felé integet,

Ahogy ő csak Fényben élhet,

Pont úgy kell az Embereknek

Az éltető Szeretet.

Napraforgó!

Mutasd fényes koronád!

Mindig mosolyogjál nekünk,

Tágra nyissad ki a szemünk,

Nevessen Ránk a Világ!

Szuhanics Albert

Napraforgó

Napraforgó, te szép virág,
sugarát a nap szórja rád.
Te vagy neki leghálásabb,
mert a napfény leghőbb vágyad.

Sárga arcod sosem komoly,
ha nap süt rá, csupa mosoly.
De ha útján tovább állna,
te még vágysz a boldogságra.

Felé fordítod az orcád,
nem vesztheti fénylő voltát.
Ragyog a te arany hajad,
levélhangon suttog szavad.

Amikor kis szellő lebben
nincs virág, mely szólna szebben.
Fényes arccal dicső imát,
napfényt nincs, mi jobban imád.

Mikor jönnek bús fellegek
nem ragyog szép orcád neked.
Árnyak fedik, sápadt, komor,
leolvad a csodás mosoly.

Földre tekint a szép fejed,
arany hajad fakó neked.
Vággyal teli sóhaj fakad
zöld kebledből: "Süssön a nap!"

Kibukkan a felhők mögül,
a tüzes nap - Boldog, örül,
feléled a napraforgó,
sárga arca mily mosolygó!