SZENT MÁRTON ÉS LÚDJAI

Márton annak idején még Martinus néven született Magyarország földjén a pannóniai / mai Szombathely/ Savária városában, 316-ban vagy 317-ben. Római császári katonai tribunus volt az apja, de 12 éves korától keresztény nevelésben részesült. Amikor 18 éves lett, besorozták a római hadseregben. Nemcsak vitézségével tűnt ki, hanem jóságával, a betegek és a szegények iránti részvétével is.

Amikor egyszer, már római katonatisztként, lóháton Ambianum városa felé tartott, a téli hóból egy szakadozott ruhájú koldus tápászkodott föl előtte, és alamizsnát kért. Márton addigra már minden pénzét eljátszotta katonatársaival, ezért így szólt a koldushoz:

- Akár hiszed, akár nem, egy árva rézpénz sincs a zsebemben, de azért várj csak, valahogy segítek rajtad!

Azzal fogta széles köpenyét, kardjával kettéhasította, majd a felét e szavak kíséretében adta oda a koldusnak:

- Fogjad barátom, és lovamnak köszönd meg, mert a köpenynek ez a része őt takarta!

- Azon az éjszakán Márton különös álmot látott: Jézus annak a köpenynek egy darabját viselte, amelyet tőle kapott, és így szólt az angyalokhoz:

„Ezzel a ruhával Márton öltöztetett fel!”

A látomás hatására tizennyolc éves korában megkeresztelkedett, majd húszévesen elhagyta a katonai pályát.  Poitiers püspöke, Szent Hilarius mellé került, aki rövidesen kisebb egyházi méltósággá nevezte ki. Ez után hazatért Toursba, hogy a keresztény hitet terjessze. Később visszatért a franciaországi Poitiers-be, ahol kolostort alapított.

371 táján a nép és a papság meg akarta választani, Tours püspökének, Márton azonban nem vágyott a püspöki rangra. Inkább elbújt hívei elől, szívesebben lett volna remete. Így végül a libák közé menekült az ólba.

A polgárok természetesen mindent tűvé tettek, hogy megtalálják. Amikor a libák meghallották az emberek közeledtét, hangosan gágogni kezdtek. Erre a férfiak kinyitották az ólajtót – a szárnyasok elárulták Márton rejtekhelyét, Így végül ő is belenyugodott a közakaratba, és a libák, közreműködésével elfogadta a püspöki széket.

Erre az eseményre emlékeztet manapság is a „Márton lúdjai” kifejezés.

Már püspök volt, amikor egyszer misére igyekezvén a katedrálisba, s ismét segített ez hiányos öltözetű kolduson. Levetette saját meleg ruháit, csak egy vékony inget hagyott magán, és felöltöztette a koldust. Végül sietségében ő vette föl a koldusnak szánt egyszerű, zsákszövetből készült zubbonyt, és úgy vonult be a templomba – mindenki legnagyobb megrökönyödésére.

Máskor azonban koldus képében maga z ördög állt Márton elé, és kért tőle alamizsnát. Márton gazdagon megajándékozta, de ekkor a gonosz lélek levette álarcát, és gúnyosan kinevette, hogy milyen ostoba. Márton erre nagy nyugalommal így szólt:

- Mit számít, hogy egy szegény ördöggel tettem jót! Hiszen csak Krisztus szeretetéért történt!

Egy alkalommal fiatal noviciusokkal sétált a kolostor környékén, s látta, hogy a juhász birkát nyír. Kacagva mondta:

- Nézzétek csak azt a bárányt, milyen türelemmel hagyja, hogy megnyírják!

Megszívlelte a Keresztelő tanácsát, aki azt mondta, ha valakinek két ruhája van, ossza meg azzal, akinek egy sincs!

 Továbbmentek, és láttál, hogy egy nyulat üldöz egy falka kutya. A nyúl Márton köpenye alatt keresett menedéket, aki szavaival lecsillapította a kutyákat.

Amikor pedig észrevette, hogy játszadozó gyerekekre támad egy kígyó, rákiáltott. A csúszómászó ijedtében elkúszott. Márton szomorúan így szólt:

- A kutyák és a kígyók hallgatnak rám, de az emberek sajnos nem!

A hagyományok szerint Márton püspököt emberszeretete, jósága, irgalmassága, igazságossága és szónoki képességei nagyon népszerűvé tették.

A felebaráti szeretet és az egyszerűség példaképe hívők és nem hívők számára egyaránt. Nevét évente egyszer mégis inkább a neki kedves szárnyasokból készült ínycsiklandó libapecsenyével kapcsolatban emlegetjük.

Forrás:Reader's Digest Felejthetetlen mondák és legendák