és a kánikulát, nyakunkon a tél és a hó.....

Még augusztus vége van, de már reggelente bőrünkön érezzük a közelgő őszt, a csípős hajnalokat és a korán sötétedő és hűvösödő estéket. A gólyafészkek üresek, elhagyták lakóik, és a gabonatáblák is hamarosan kopárrá boronálódnak.

Lassan elér bennünket az ősz.

Itt van az ősz. Visszavonhatatlanul. Szinte a bőrünkön érezzük, hogy lassan meghal a nyár, erejét veszti a nap, és bár napközben még meleget érzünk, de reggel már csípős hidegben indulunk dolgozni, este hamar sötétedik, az utazási irodák pedig engedménnyel és akciókkal próbálják még eladni utolsó nyári útjaikat.

Még simogat a nap. Vannak, akik örülnek ennek – főképp a szülők -, de vannak, akik nagyon szomorúak – ők a gyerekek, na és, akik hozzám hasonlóan nyárimádók -. Nem csak attól szomorú az a tény, hogy már csak napok vannak hátra augusztusból, és ránk tör az első őszi hónap, a szeptember, de ezzel együtt lassan a fűtési idényre, a magasabb rezsiszámlákra is fel kell készülni.

Jön a kabátos időszak, a pulcsi, csizma, sapka, sál....nyakunkon a tél.

Igaz, hogy még addig van jó néhány hét, de rohamosan múlnak a meleg napok, nem árt, legalább lélekben – no és pénztárcában – felkészülni a jeges napokra.

A gólyák is útra keltek A nyár elmúltát mi sem jelzi jobban, mint hogy beért a napraforgó és a kukorica, megkezdődött a szüret, a kiskertekben szedik fel a burgonyát és takarítják be a többi zöldséget, a földekbe pedig lassan elvetik az őszi gabonákat. Üresek a gólyafészkek, a vándormadarak is szedik a sátorfájukat.

Hol vannak már a virágzó rétek, a sárgában pompázó napraforgótáblák, az aranyosan suhogó búza, az enyhe hajnalok harmatai...hol van már a nyár?

Hol van a strandok és vízpartok csobogó pancsolása? A kánikulának vége, bár ezt talán már senki sem bánja, mindenki vágyik egy kiadós esőre. Csak aztán a sok-sok szárazság után nehogy a nyakunkba kapjunk egy több napos, szűnni nem akaró esőzést.

Már csak emlék.

Még egy hétig élvezhetjük a nyarat, aztán amint meglátjuk reggel hét után, nyolc előtt az iskolatáskás lurkókat suliba sietni, tudatára ébredünk, hogy ez a nyár is elmúlt minden varázsával, ábrándjaival és csodájával, és újabb hónapokat kell várnunk, hogy a hóvirág szirmain újra erőre kapjon a nap, és mi türelmetlenül várhassuk a simogató tavaszi szellőt, a virágillatot és a nyarat.

forrás,http://hir6.hu/