Szeretettel köszöntelek a Lébény klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Lébény klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Lébény klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Lébény klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Lébény klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Lébény klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Lébény klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Lébény klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Az erdőket, mezőket hó borította, de a hó alatt a kis
fűszálak ébredezni kezdtek már mély álmukból.
– Alszol még? – suttogta szomszédjának az egyik
fűszál.
Bizony, aludt az még, de a suttogásra fölébredt: azt
hitte, a szellő szólt hozzá, ezért még boldogan mosolygott is, mert éppen azt
álmodta, hogy harmatcseppben fürdik, és napsugárban szárítkozik. De szomszédja
hamar visszaterelte a valóságba:
– Miért mosolyogsz?
– Nem a szellő hív játszani?
Erre elnevette magát a füvecske.
– Jól mondod! Mert a szellő olyan erős, ugye, hogy
leszedi rólunk ezt a vastag fehér dunyhát!
A másik fűszál csak most tért magához.
– Ah! Hát még mindig hótakaró alatt vagyunk! Még
mindig nem láthatjuk az eget, a napsugarat!
Olyan szomorú lett, hogy bánatában a másik oldalára
akart fordulni.
– Aludjunk inkább! Legalább szépet álmodunk!
– Ne aludj! – suttogta a másik – Nézzük meg, mi van a
világban.
– Hogyan nézhetnénk meg mi azt, gyenge kis fűszálak, a
nagy hótakaró alatt! Ha akárhogy erőlködünk is, akkor sem tudjuk kidugni
fejünket a nehéz hótakaró alól.
De a másik fűszál nem nyugodott meg ebben.
– Meg kell keresnünk a módját!
– De hogyan?
Az első fűszál nem soká törte a fejét, hamarosan
megszólalt:
– Én már kitaláltam!
Még jobban odalapult a földhöz, hallgatózott. Aztán
megkopogtatta a földet.
– Fölébresztem a föld alatt alvókat – mondta
titokzatosan.
– Hallják is azok! Még nálunk is messzebb vannak a
napvilágtól.
De a kis fűszál szorgalmasan kopogtatta a földet, és
reménykedve hallgatózott. Nemsokára aztán mozgolódást vett észre a föld alatt.
Megörült a kis fűszál.
– Jó reggelt – kiabált jó erősen. – Kialudtátok
magatokat?
A hóvirág még zsenge zöld csíraágyában aludt, de a
kiabálásra fölébredt, és figyelni kezdett, meg is szólalt álmos hangon:
– Ki az, mi az?!
– Fűszálacska! – volt a válasz.
Megörült a hóvirágcsírácska, egyszerre víg lett.
– Hát ti már fölébredtetek? Akkor én sem leszek rest!
– kiugrott csíraágyacskájából, bimbófejét nekifeszítette a földnek, s
egyszeriben ott állt a fűszál előtt. Boldogan ölelték meg egymást.
– Csakhogy itt vagy! – mondogatták a fűszálak.
Igen ám, könnyű volt a jó puha földből kibújni –
gondolta az első fűszál. – De hogyan lehet a nehéz hótakaró fölé kerülni?
– Te voltál az egyetlen reményünk – mondta a másik
fűszálacska. – Én tudtam, hogy te bátor és erős vagy, és hírt adsz nekünk a
nagyvilágról. Mert meguntuk már a sok alvást. Szeretnénk napvilágot látni, és
megtudni: van-e már meleg napsugár.
A hóvirágbimbócska nem kérette magát, hiszen neki is
ilyen vágyai voltak. A két fűszál észre sem vette, a hóvirág már a szabad ég alól
kiáltott hozzájuk:
– Jaj de fényes a napvilág! Jaj de szép az ég!
Amint a napsugár tekintete a
hóvirágra esett, úgy körülölelte langyos sugarával, hogy a hó is olvadozni
kezdett. A két fűszál fölött egyszerre csak világosodni kezdett. Nemsokára ott
álltak ők is a szabad ég alatt.
– Most már nemsokára jön a szellő is – mondta az első
fűszálacska a szomszédjának.
– És akkor úgy lesz, mint ahogyan álmodtam –
válaszolta a másik füvecske –, harmatcseppben fürdöm, s napsugárban
szárítkozom.
A hóvirág szelíden mosolygott rájuk, s fehér bóbitáját a nap felé fordította.
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!