Hermelines nõ (1485-1490)

„A Hermelines nõ

a lengyel irodalomban

Nõ menyéttel, vagy

Nõ menyétkével címen is

szerepel,

Leonardo da Vinci elsõ milánói

tartózkodása alatt készült

második (a Zenész portréja után) portréja. A kép a milánói nagykövetnek, Lodovico Sforza

kedvencének

a lányát ábrázolja.

Leonardo da Vinci

mesterien fejezte ki az ábrázolt

figura belsõ gazdagságát.

Kiérzõdik a nõ energiája,

határozott és erõs karaktere.

Egyszerre eleven és félénk,

mint a fehér menyét,

amelyet a kezében tart.

A gyönyörû nõ finom ajkán

megjelenik - a más képekrõl

már ismert - alig észrevehetõ,

titokzatos mosoly.

„Lodovico Sforza 1494-ben megrendel Leonardonál egy képet, amely az Utolsó vacsorát

ábrázolja. Azt szeretné, ha a mû a milánói Santa Maria delle Grazie templomba kerülne.

A mûvész 1495-ben lát munkához. Az asztal egyik oldalánál ülõ apostolok hármas

csoportokban, Krisztus két oldalán szimmetrikusan helyezkednek el. Közöttük van Júdás is

(Krisztustól balra a harmadik), ami meglehetõsen

bátor döntés volt abban az idõben. Júdást ugyanis az asztal végén, Krisztustól és a többi

tanítványtól távol szokták ábrázolni.

A festõ a vacsora legdrámaibb pillanatát ábrázolja, amikor Krisztus az apostolokhoz fordul:

„Bizony mondom néktek, egyiktek elárul” (Szent Máté Evangéliuma 26,21).” 

Leonardo valószínûleg három évig, 1495 és 1498 között dolgozott rajta.

A hagyományos, gyors falfestési technika, az ún. freskófestés volt akkoriban elterjedve,

Leonardo azonban nem ezt, hanem egy sokkal rugalmasabb módszert alkalmazott.

Olyan festéket használt, amely rendszerint fafelületeknél volt szokás.

Az eljárás nem bizonyult megbízhatónak, és a kép hamarosan elkezdett leválni a falról.”

forrás: internet