Ballag az Óév.
Múltba vezető útján
halad, mind messzebb.

Roskatag szegény,
vállát nyomja ballépés,
ártó szenvedély.

Sokat mulasztott.
Volt sokszor, hogy taktikát
rosszul választott.

Vége már, elmúlt.
Az ember előrenéz,
nem halad másképp.

Vegyünk hát búcsút!
Éjfél, gyöngyözik pezsgő,
jókedv, kacagás.

Helyébe jön már
az ifjú utód, Újév.
Hoz sok új reményt.

Öröm, üdvözlés -
hangzik sok jókívánság,
vidám kacagás.

Poharam megtelt,
most veled is koccintok,
gyere, jó barát!

Kigyúltak már a karácsonyi fények,
Ajándékozásra hív minden tekintetet.
Ragyognak üzletek, utcák és a terek,
Álomvilágba hívják e fények a lelkeket.
Csupasz faágakat is fénybe öltöztették,
Ostobán csak állok e pazar világban Én.
Nyugtalanság tölti el e látvány lelkemet,
Ijesztően hat rám ez a fénylő szeretet.

Fénylenek az üzletek, utcák és a terek,
Éheznek az utcán lakó hontalan emberek, Nyomorban, szegénységben fáznak
  és éheznek.
Karácsony nem más nekik, mint a többi nap,
Ajándék nekik mára már minden nap.
Pattogó tűz ad nekik fényt és meleget,
Ugyanis ott van igazi fény és szeretet.

Amit az idén karácsonyra szívesen adnék neked,
nem lesz becsomagolva,
s nem lesz rajta szalag sem,
nem a posta hozza,
nem kerül egy fityingbe sem.

De a lista hosszú és szívemből jön,
ahogy kitárom előtted.
Mit is adnék:

Örömöt, ami hálából fakad,
a bimbóból virággá hajtó rózsa fenségét,
az igazi szenvedély tiszteletre méltó erejét,
amit nem érdekel a világi siker,

szabadságot, hogy nem ítélsz meg senkit, még saját magadat sem,

békét, hogy te magad légy önnön barátod,
bölcsességet, hogy megértsd hibáidat,
és megbocsásd mások ballépéseit,
együttérzést, hogy magadhoz ölelhesd a világot úgy, ahogy van,
és nem úgy, ahogy te újra alkotnád a legszívesebben,

a magány meglepő örömeit,
erőt, hogy sajnálkozást éppúgy elvethesd, mint a feszültséget,
és gyengéden élhess a jelennek,
hogy magad és mindenki mást a szív szemével láthass,
aminek csak a szeretet számít.

ARANYOSI  ERVIN

VERSE ÉS FESTMÉNYE

Negyedik is lángra lobban,
kiviláglik tiszta fénye.
Ott ragyog a csillagokban,
s éled az ember REMÉNYe.

A szívünkben BÉKE lángja,
HITünk ajtót nyit a jóra.
Aki ránk néz, máris látja:
– Elérkezett hát az óra.

S bizony, hol a SZERETET él,
ott gonosznak helye nincsen.
Hol a jóság jövőt remél,
ott megjelenik az Isten.

Eljön a mennynek országa,
tudom, itt lesz, lent a Földön.

A karácsony előtti utolsó vasárnap egy nagy, lila lepelbe öltözött angyal jelenik meg a mennybolton, és járja be az egész Földet. Kezében lantot tart, zenél vele, és közben énekel sok kis angyal segítségével. Ahhoz, hogy meghallhassuk őket, erősen oda kell figyelnünk, és szívünknek, lelkünknek tisztának kell lennie. A béke dalát éneklik. A dal annyira gyönyörű, hogy valamennyi mag, amely a földben szunnyad, felébred és életre kel, így indul új élet tavasszal a Földön.

Advent, harmadik vasárnap
örömgyertyát gyújtunk,
rózsaszínre vált a lelkünk,
nem nyomaszt a múltunk.

Közeledik a Karácsony,
öröm gyúl lelkünkben,
a szeretet és a hála
vendég életünkben.

Az Adventi várakozást
még az is fokozza,
hogy minden nap, a Karácsonyt,
még közelebb hozza.

A szeretet ünnepére
készül minden lélek.
Három gyertya lángja fénylik,
s hálatelt az ének.

Már csak két hét van hátra az év legszebb ünnepéig. Egy ragyogó, fehér angyal száll le a földre, kezében egy csodálatos erejű fénysugárral. Minden embert, akinek tiszta szeretet lakozik szívében, megérint fénysugarával. Így a fény ragyogni kezd az emberek szívében, és végigfut a teljes testükön. Mindenkit megszáll a béke, a tiszta szeretet és a boldogság érzése. Olyan harmónia alakul ki az emberi szívekben, amelyekre nagyon nagy szükség van a Földön.

   A második vasárnapon  

   piros palástba öltözött

   angyal száll le a

mennyből, kezében egy aranyserleggel.

Az angyal szeretné megtölteni az aranyserlegét, hogy tele vigye vissza a mennybe. De mit tegyen a serlegbe? Játékot? Ajándékot?

Fényesen csillog ez a serleg, a nap sugaraiból készült. Nem tehet bele kemény, nehéz dolgokat. Az angyal végigmegy a világ összes házán, és valamit keres.

Tiszta szeretetet minden ember szívében.

Hogyha baj ér, bánat, szégyen, 
Bízzál Myra püspökében. 
Elhozza csillagos éjen 
Ajándékát észrevétlen.

Cipődet ablakba tedd ki, 
Kincseit szívedbe rejti, 
Ahogy tette sokszor régen. 
Megjön sűrű hóesésben.

Arcát senki meg ne lássa, 
Rejti fehér nagy szakálla. 
Találkozhatsz véle bárhol, 
Megismered mosolyáról.

Kitől jót és szépet várhatsz, 
Bizony Ő: a Mikulás az. 
Csengettyűje szól a szánnak: 
Itt volt, de már messze vágtat.