SoproniGLászló : Téli erdő

Friss hó takarja az erdőt,
Ami mindent ellep,
Havat ringat a fenyőág,
Hallani a csendet.

A pihenő erdő mélyén
Nagy nyugalom árad,
Szél kergeti a hópihét,
Amíg el nem fárad.

Szarvasnyomok a friss hóban,
Amott meg nyúl szaladt,
Nem kell félni a vadásztól,
Mert ma otthon maradt.

Madár ül egy havas ágon,
Aztán tovareppen,
Gyönyörű a téli erdő,
Festő sem fest szebben.

Benedek Elek:   Az erdő télen

JANUÁR 22. - A HIMNUSZ SZÜLETÉSNAPJA

A kézirat szerint Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon fejezte be a Himnusz megírását. Erre az eseményre emlékezve 1989 óta január 22-én ünnepeljük A MAGYAR KULTÚRA NAPJÁT.

Főhajtás Csillagok vándora
Kölcsey Ferenc

Alázattal hajtok fejet előtted Kölcsey Ferencz!
Te adtál e népnek nevéhez méltó Égi éneket,
Mely Himnusz a magyar nép zivataros századaiból,
Mely népet e rút világ milliószor megtiport!

A jég, a hó és a szél természetátalakító téli munkássága egyfelől félelmet keltő és romboló, másfelől azonban – kiváltképp az alábbi képek láttán – elgondolkodtató, és vitathatatlanul lenyűgöző, hiszen semmihez sem fogható, egyedi és igazán impozáns művészi alkotásokat képes létrehozni a természetben. Összeállításunkban a fagyos téli világ szebbik, művészibb oldalát mutatjuk be, a legegyszerűbb deres falevéltől kezdve a jégkabátba burkolt növényvilágig.

forrás:http://juno.hu/magazin/2015/01

Vegyél 12 hónapot.

Gondosan tisztítsd meg
a keserűségtől, kicsinyességtől,
félelemtől, haragtól.

Azután oszd fel a hónapokat
30 vagy 31 napra.

Minden napot készíts el
1 rész munkából,
3 rész jóakaratból
és egy gyűszünyi derüből.

Mindehhez adj
3 evőkanál optimizmust,
1 csipetnyi iróniát,
1 késhegynyi tapintatosságot.

A kapott masszát bőven öntsd le  SZERETETTEL.....

A kész ételt mindig diszítsd
apró figyelmességgel

és tálald mosolygó arccal!

Ballag az Óév.
Múltba vezető útján
halad, mind messzebb.

Roskatag szegény,
vállát nyomja ballépés,
ártó szenvedély.

Sokat mulasztott.
Volt sokszor, hogy taktikát
rosszul választott.

Vége már, elmúlt.
Az ember előrenéz,
nem halad másképp.

Vegyünk hát búcsút!
Éjfél, gyöngyözik pezsgő,
jókedv, kacagás.

Helyébe jön már
az ifjú utód, Újév.
Hoz sok új reményt.

Öröm, üdvözlés -
hangzik sok jókívánság,
vidám kacagás.

Poharam megtelt,
most veled is koccintok,
gyere, jó barát!

Kigyúltak már a karácsonyi fények,
Ajándékozásra hív minden tekintetet.
Ragyognak üzletek, utcák és a terek,
Álomvilágba hívják e fények a lelkeket.
Csupasz faágakat is fénybe öltöztették,
Ostobán csak állok e pazar világban Én.
Nyugtalanság tölti el e látvány lelkemet,
Ijesztően hat rám ez a fénylő szeretet.

Fénylenek az üzletek, utcák és a terek,
Éheznek az utcán lakó hontalan emberek, Nyomorban, szegénységben fáznak
  és éheznek.
Karácsony nem más nekik, mint a többi nap,
Ajándék nekik mára már minden nap.
Pattogó tűz ad nekik fényt és meleget,
Ugyanis ott van igazi fény és szeretet.

Amit az idén karácsonyra szívesen adnék neked,
nem lesz becsomagolva,
s nem lesz rajta szalag sem,
nem a posta hozza,
nem kerül egy fityingbe sem.

De a lista hosszú és szívemből jön,
ahogy kitárom előtted.
Mit is adnék:

Örömöt, ami hálából fakad,
a bimbóból virággá hajtó rózsa fenségét,
az igazi szenvedély tiszteletre méltó erejét,
amit nem érdekel a világi siker,

szabadságot, hogy nem ítélsz meg senkit, még saját magadat sem,

békét, hogy te magad légy önnön barátod,
bölcsességet, hogy megértsd hibáidat,
és megbocsásd mások ballépéseit,
együttérzést, hogy magadhoz ölelhesd a világot úgy, ahogy van,
és nem úgy, ahogy te újra alkotnád a legszívesebben,

a magány meglepő örömeit,
erőt, hogy sajnálkozást éppúgy elvethesd, mint a feszültséget,
és gyengéden élhess a jelennek,
hogy magad és mindenki mást a szív szemével láthass,
aminek csak a szeretet számít.

ARANYOSI  ERVIN

VERSE ÉS FESTMÉNYE

Negyedik is lángra lobban,
kiviláglik tiszta fénye.
Ott ragyog a csillagokban,
s éled az ember REMÉNYe.

A szívünkben BÉKE lángja,
HITünk ajtót nyit a jóra.
Aki ránk néz, máris látja:
– Elérkezett hát az óra.

S bizony, hol a SZERETET él,
ott gonosznak helye nincsen.
Hol a jóság jövőt remél,
ott megjelenik az Isten.

Eljön a mennynek országa,
tudom, itt lesz, lent a Földön.

A karácsony előtti utolsó vasárnap egy nagy, lila lepelbe öltözött angyal jelenik meg a mennybolton, és járja be az egész Földet. Kezében lantot tart, zenél vele, és közben énekel sok kis angyal segítségével. Ahhoz, hogy meghallhassuk őket, erősen oda kell figyelnünk, és szívünknek, lelkünknek tisztának kell lennie. A béke dalát éneklik. A dal annyira gyönyörű, hogy valamennyi mag, amely a földben szunnyad, felébred és életre kel, így indul új élet tavasszal a Földön.