A GALAGONYA  tövises cserje, rózsafélék családjába tartozik, leginkább az erődszéleken és a legelőkön lelhető meg, vagy saját kertünkben is nevelhető.

Pirosan izzó bogyóit az ősz első hónapjától egészen a fagyok beálltáig van lehetőségünk szedni.

A kis, mutatós, piros cserjés növényt ünnepekkor dekorációnak is használhatjuk

Weöres Sándor: Galagonya

Őszi éjjel
izzik a galagonya
izzik a galagonya
ruhája.

NOVEMBER 11.

A savariai születésű pannóniai

Szent Márton ünnepe.

A legenda szerint Márton nem akart püspök lenni szerénysége miatt, ezért elbújt a libák óljában. Azok azonban hangos gágogásukkal elárulták rejtekhelyét. Innen a Szent Márton lúdja elnevezés.

Zengje a szívünk, énekelje nyelvünk
Szent Márton püspök életének hírét,
kit három ország magáénak mondhat, és bízva kérhet.

A hűvös, nyirkos idő beköszöntével a megfázást és influenzát okozó vírusok is megjelennek.

Védekezzünk az "őszi természet"

ajándékával a  varázslatos gyógynövénnyel a CSIPKEBOGYÓVAL.

Fontos, hogy már időben felkészítsük szervezetünket az őszi megfázások ellen. Fogyasszunk a természetben előforduló gyógynövényeket és az ezekből nyert gyógyteákat, elsősorban

 a C vitaminban oly gazdag csipkebogyót.

IMRE HERCEG LEGENDÁJA

November 5-e Szent Imre napja. István királynak a történelem szerint több fia született, de egyedül Imre volt az, aki megélte a felnőttkort.

Nevelését Gellért püspökre bízták, de sajnos az ifjú herceg 1031. szeptember 2-án,  vadkanvadászat során életét vesztette, egy vadkan halálra sebezte.

Szent Imre az ifjúság védőszentje, a fiatalság példaképének tekinti. Több iskola és kollégium, valamint plébánia és kórház is viseli a nevét.

Halottainkra emlékezünk,

emlékezzünk, nekik égjenek a gyertyák, csendesen emlékezzünk rájuk. 

Emlék maradok...
Ne fájjon nektek, hogy már nem vagyok,
Hiszen Napként az égen nektek ragyogok!...
Ha rám gondoltok, soha ne sírjatok.
Hiszen szívetekben jó helyen vagyok...

Mindenszentek ünnepén

Ragyogjon a gyertyafény.
Fényárban úszik a temető,
A szemekből szomorúság tör elő.

Jertek vértanúk, s szentek,
A mécsesek értetek égettetnek.
A fény beragyogja a földet,
Megtalál minden eltávozott lelket.

A világban fény árasztja el temetőket,
A sötét éjszakában már messziről látni őket.
A fényáradat egy közös képet alkot,
Szépsége rabul ejtő, és egységet alkot.

Örvendjünk, s imádkozzunk alázatos hittel,
És értünk is ég majd a fény szeretettel.

HALLOWEEN MINDENSZENTEK ELŐTTI

ESTE

BOSZORKÁNYOK,

KISÉRTETEK,

SZELLEMEK

ÜNNEPE

Gajdos Csilla

BOSZORKÁNY

Vörös a hajam, zöld a szemem
Fekete macska a védjegyem
Mindig megnéznek az utcákon
Mi vagyok számomra nem átok.

Bájitalokat főzni nem nehéz
Elérhetem, hogy békává légy
Vagy, hogy örökké szeress belém
De én helyembe sose lennél.

Halloween a kedvenc ünnepem
Tetőn fogni seprűnyelet
Szárnyalunk a telihold előtt
Repülünk a házak fölött

Egyetlen mi minket vonz
Ami nálatok már átlagos
Nem szerethetek egy férfit se
Különben vége életének

Őri István

Halloween-re

Tök, tök, sárga tök
Halloween-re mit főztök?

A KŐVÉ VÁLT BÁRÁNYOK  

SZENT JAKAB TEMPLOM LEGENDÁJA

Szent István korában a Duna mellékágánál két vízfolyással határolt dombon ütötték fel tanyájukat a szerzetesek.

Szállásul faházat építettek és fatemplomot emeltek az Isten szolgálatára. Innen járták szerről-szerre, szállásról-szállásra hirdetni az igét és ide hívták össze a környék népét a vasárnapi közös ájtatosságra.

Amikor megszaporodott a hívek száma a jóságos barátok nagyon szerettek volna a kicsike fatemplom helyett kőtemplomot emelni az Isten dicsőségére.

Egy kislány bement a szobájába és a szekrénykéje mélyéről előhúzott egy persely malacot. Kiöntötte a padlóra a malacban lévő érméket és gondosan számolni kezdte. Háromszor is megszámolta, mert a végösszegnek nagyon pontosnak kellett lennie. 

A hat háztömbnyire lévő patikába ment, amelynek ajtaja fölött a nagy vörös Indián Törzsfőnök képe volt látható. Türelmesen várt a patikusra, hogy szentelne rá egy kis figyelmet, de a patikus éppen nagyon el volt foglalva.

Egy magas fa legfelső ágán élt a kis falevél. Mostanában nagyon szomorú volt. Hiába jött játszani hozzá a szellő, csak nem vidult fel.

- Miért nem hintázol velem? - kérdezte a szellőcske. - Láttam, most mindig egy kismadárral beszélgetsz. Ugyan, mennyivel mulatságosabb ő nálamnál? No, de találok én is más pajtást!
A falevél erre sírva fakadt.

- Ne bánts, szellőcske, tudhatnád, mennyire szeretlek, és láthatod, milyen szomorú lett a sorsom.